HÍR: Szabadalomsértésért perli a Pfizert a Moderna
Pert indít a Pfizer és a BioNTech ellen a Moderna, mert szerintük a koronavírus elleni védőoltás fejlesztése során a Moderna által szabadalmazott technológiákat használtak fel – írja a Reuters.
Hol volt, hol nem volt, az Üveghegyeken innen, vagyis inkább az Óperencián túl, élt egyszer egy király.
Ennek a királynak nagy volt a bánata, csupa töprengés volt éjjele, nappala, mert szegény volt ez a király, legalábbis ahhoz szegényke, hogy dédelgetett álmát elérje.
Ébredéskor az első, lefekvéskor az utolsó gondolata mindig az volt: mivel a Világokat Teremtő Ura őt jelölte, választotta ki, hogy minden ember ezen a lapos – vagyis ma már kerek – Földön őt szolgálja, neki engedelmeskedjék, erőt kell gyűjteni, hadakat szervezni, kincs kell hozzá, hogy a földkerekség minden kisbírója, kisdobosa, minden kanászkürt az ő szavait harsogja a királyi palota udvarától az utolsó kicsinyke faluig, tanyáig.
Összehívta hát az összes szószólóját, hírvivőjét és számadóját, s adott nekik tíz parancsot, hogy országa lakóitól milyen hangzatos-mézesmadzag fondorlattal szedjék össze a szükséges kincseket.
Azok pedig mentek a világ négy égtája felé, s mint feneketlen kútba, úgy döntötték a királyi kincstárba az emberektől elszedett vagyont. De ez sem volt elég.
A király kiadott száz parancsot. Loholtak a szolgák szerte a világba, kiforgattak minden zeget-zugot, mindent, mindenkit kiforgattak, hogy még több pénzt kerítsenek a királynak.
De ennek a királynak az Isten pénze sem lett volna elég.
Gondolt egy nagyot, gondolt egy másikat, magához rendelte országa két leggazdagabb kuruzslóját, Mód, és Fájz Ernát. Ezek testvérek voltak, és varázslataikkal kezükben tartották szinte az egész világot. A király kezdetben, ha túl nagy kapzsiságon érte őket, meg-megrendszabályozta a két testvért törvényeivel.
Pénze fogytán azonban kénytelen-kelletlen csak el kellett adja lelkét a két sarlatán ördögnek. Ettől kezdve, bár a király dúskált a mindenféle javakban, s lassan-lassan az egész Teremtett Világ urának képzelhette magát, de az országban minden és minden úgy alakult, történhetett, ahogy azt Mód és Fájz Erna a királlyal folytatott tanácskozásokon elrendelte.
Történt egyszer, hogy – a legjobb testvérek között is megesik -, az egyik varázsszer ürügyén a két testvér annyira hajba kapott, hogy egyáltalán nem tudtak egymással – üzleti alapon – egyezségre jutni. A királyhoz fordultak, hogy tegyen köztük igazságot.
A király azonban félt igazságot tenni, nem akarta magára haragítani egyik aranytojást tojó tyúkocskáját sem.
Volt a királynak azonban egy bírája. Ezt a hivatalt akkoriban találták ki a királyi tanácsban, amikor az ország egyszerű lakói erősen zúgolódtak és sok panaszra mentek a királyhoz a rengeteg adó és a még rengetegebb szabályok miatt.
– Tegyünk úgy, mintha pártfogolnánk őket! – javasolta Mód Erna. Adjunk nekik törvényeket, amiknek örülni fognak, s a törvények szerint panaszaikat ezentúl a Bíró fogja mérlegelni s ő fog igazságot tenni.
– De mi lesz akkor, ha a bíró ellenünk hoz ítéletet? – vetette fel a király.
– Király Uram – felelte a másik boszorkány -, attól sohase tartson! A törvényeket úgyis mi hozzuk, s minden törvényt majd úgy írunk meg, hogy a bíró, akit amúgyis mi fizetünk búsásan, mindig találjon kiskaput, ami bennünket csak az igazságos jótevő képében tüntet fel.
Nos tehát: eme bíró előtt jelentek meg egy szép nyári napon a hajba kapott testvérek. Egyébként tanult ember volt, tudott írni, olvasni is, minden könyvet szórul szóra kívülről tudott. Arra kérték a bírót: döntse el, hogy kettejük közül kit is illet a legújabb varázsszer!
Vakarta a fejét erősen a bíró, köpni nyelni is alig tudott. Féltette a fizetését, az állását, de még az életét is.
Kínjában, zavarában arra kérte a feleket, mondják már el neki, világosan, mire is jó az új varázsszer?
– Hát arra, bíró uram – felelték azok egymás szavába vágva -, azt mondjuk az embereknek, hogy ettől még egészségesebbek lesznek, ez megóvja őket minden bajtól, s akkor majd mindenki vásárolni fogja tőlünk a pirulát. Persze a pirula csak még betegebbé, engedelmesebbé teszi majd őket, de mi gazdagabbak leszünk, s bíró uramnak sem kell aggódnia: a fiát jó fizetséggel kinevezzük segédbírónak.
S bár a bírót eddig cserben hagyta minden tudománya, és ámbátor két prókátor minden könyvét összehányta, s minden írást széjjel túrt is: úgy találta: ilyen ügyről, mit sem tud a corpus juris;
Meghallgatva azonban a felek érvelését, fejét vakarva s ráütvén pénzes erszényére, kihirdette az ítéletet:
– Nos lássátok! Hogy mindenki jól járjon, a varázsszer nem tartozik se hozzád, se hozzád, a bíróság ezennel elkobozza. De azért, hogy sérelem benneteket egyiket se érje, az ország innenső felében Mód Erna árulja a népnek a mérget, akarom mondani, az új gyógyszert, a túlfelével pedig Fájz Erna fog gazdálkodni.
Itt a vége, fuss el véle, s aki nem hiszi, úgysem jár utána!
