Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kb. négy esztendő alatt. Ám ha hozzá vesszük, hogy egy versről van szó, és összevetjük ezzel a műfajjal, igazán rendkívüli ez a szám.
Nemrégiben egy ismerősöm szólt, tudok-e arról, hogy közel 2,7 millió ember látta azt a verset, amit nálunk, a kerti teraszon, csak úgy, rögtönzött előadásban lett rögzítve.
Jómagam nem is vettem észre, hogy forog a kamera.
Mindez 2015-16 körül történt.
Egy nyári délutánon megállt a ház előtt egy autó. Négyen voltak. A bejárati kapu fölött lévő turul madár, illetve a hegyoldalon álló jurta keltette fel a magyarországi látogatók kíváncsiságát.
S ahogy az ilyenkor lenni szokott: invitálás, kínálgatás: zsíros kenyér hagymával, pálinka. Aztán ez be is állítja a székely-magyar beszélgetés irányát: helyzetek, sorsok, fájdalmak, remények.
Egy a szó, egy a gondolat, ilyenkor oldódik a hangulat. Ekkor hangzott el a szóban forgó vers, amit a vendégek felvettek.
Ez volt az megismerkedés, az első találkozás Juhász Zolival és Dávid Gyulával. Épp az Erdélyről szóló filmjük forgatása ügyében jártak erre.
Ők haza mentek Budapestre, mi maradtunk.
Elkészült az utifilm, amelybe beleszerkesztődött a vers.
Valaki letöltötte a videót – köszönet érte -, s ezt a részt föltette a saját YouTube csatornájára. Itt történt a kétmilliós megtekintés.
Nincs mit szerénykedni, amikor felhívták rá a figyelmemet, a számoknál csak hozzászólások, a vélemények leptek meg jobban.
Íme a vers és a vélemények:
