Az ukrán háború kitörése óta alig volt elemző aki ne észrevételezte volna azt a logisztikai rémálmot aminek közepette Ukrajna harcolni kénytelen.
12 különböző önjáró löveg típus, tucatnyi harckocsi modell, a légvédelmi rendszerek svédasztala és legújabban francia Mirage-2000es harci gépek a leszállított F-16osok és a már korábban beígért Grippenek után.
Egy ennél jóval áramvonalasabb eszközpark is hatalmas logisztikai terhet ró, a világ legerősebb hadseregre is.
Hogyan lehet egy ilyen Mötley Crüe eszköztárral háborút nyerni?
Sehogy.
Ez idáig tiszta sor.
Ugyanakkor furamód senki sem lépte meg a következő logikai lépést és senki sem tette fel a kérdést, hogy miben különbözik a NATO helyzete Ukrajna helyzetétől?
Az ukrán franciasaláta eszközpark csupán a NATO eszközpark kicsinyített mása.
Ha Ukrajna recseg és ropog az uniformizálás hiányának a terhe alatt, akkor miért gondoljuk azt, hogy ugyanez nagyban, a NATO szövetségi szintjén, tökéletesen fog működni?
Lehet erre azt mondani, hogy a szövetség nagyságrendekkel nagyobb erőforrásokkal rendelkezik, és ez így is van.
Ugyanakkor a NATO-nak egy sokkal nagyobb és komplexebb hadszínteret kell ellenőriznie mint az ukrán hadseregnek és a jelenlegi eszközpark még az ukránokénál is Mötley Crüe-esebb.
Mindez persze krajcáros bölcsesség és a NATO műveleti tervezői és logisztikusai teljesen tisztában vannak a betoncipő súlyával. Ennek ellenére, még a gépkarabélyok szintjén sem sikerült megegyezni egy egységes modellben és ahogy Ukrajnában láttuk, a NATO szabvány 155 mm-es gránát néha nem fér be a NATO szabvány 155mm-es töltényűrbe.
Ócska klissének számít, hogy az ukrán háború a jövő konfliktusainak a próbaterepe.
Ugyanakkor semmi jelét nem.látom annak, hogy a legbanálisabb következtetéseket sikerrel vontuk volna le belőle.
Forrás:Facebook