Az államok feletti hatalom és az uralom létrejötte
Tényfeltárás – dr. János Drábik, Ébl György
A XXI. században a kollektív nyugaton, de elsősorban annak hegemón államában, az Egyesült Államokban került uralomra azon államok feletti hatalom, amelynek mintegy 2000 éves létrejöttét kívánjuk most röviden áttekinteni.
Láthatjuk, hogy egy világhálózattal rendelkező államok feletti hatalom mindent megtesz azért, hogy felszámolja a szuverén nemzetállamokat és nemzeti társadalmakat. Egyre türelmetlenebbül törekszik arra, hogy a nemkívánatos szuverén államokat és közösségeket felváltsa egy olyan központosított világtársadalomra, amelynek egyetlen közös kormánya van. Az államok feletti hatalom a legkülönfélébb eszközökkel törekszik a szuverén nemzeti társadalmakat feldarabolni, belülről meggyengíteni.
Tipikus módszerei közé tartozik a gazdasági, erkölcsi, vallási és faji, valamint a nemek közötti feszültségeket kiprovokálása.
Szemtanúi lehetünk, hogy az önálló nemzetállamokat büntetlenül lehet megtámadni, miközben a szüntelenül folyó háborúk felszakítják a nemzeti határokat és világméretű népvándorlást idéznek elő. A kétezertízes években okkal feltételeztük, hogy a csinált, harmadik világbéli konfliktusoknak épp ez volt a célja – Hiszen a háborús menekültekkel együtt érkező gazdasági bevándorlókat sem korlátozták a szokásos eljárások lefolytatásával, hanem éppen segítették az egy-központból irányított, humanitáriusnak álcázott nemzetközi szervezetek az illegális határátlépésben.
Emlékezzünk vissza, hogy egy „menekültnek” elég volt arra hivatkoznia, hogy a viszontagságokkal teli úton elveszítette az iratait, s máris szabad utat kapott a közép- és észak-európai országokba. – a tömeges bevándoroltatás, vagyis a kollektív nyugat és a globális észak elárasztása más fajú, más kultúrájú, más vallású tömegekkel.
Ezek a pusztító erejű népmozgások ráadásul – az államok feletti hatalom kényszerítő hatására – máig is kedvező fogadtatásban részesülnek.
Emlékezzünk vissza, hogy egy „menekültnek” elég volt arra hivatkoznia, hogy a viszontagságokkal teli úton elveszítette az iratait, s máris szabad utat kapott a közép- és észak-európai országokba. – a tömeges bevándoroltatás, vagyis a kollektív nyugat és a globális észak elárasztása más fajú, más kultúrájú, más vallású tömegekkel.
Ezek a pusztító erejű népmozgások ráadásul – az államok feletti hatalom kényszerítő hatására – máig is kedvező fogadtatásban részesülnek.
Az Európai Unió, történetének mélypontjára süllyedt, de még a nyugat hegemón állama is szenved az óriási bevándorló tömeg hatásától: a középosztály korábbi életét teljesen lehetetlenné teszik.
A korábban egységes kultúrájú nemzeti közösségek, egymással versengő részekből álló, sokfajú, sokvallású, sokféle kultúrájú közösségekre bomlottak fel.
Az így felbomlasztott társadalmak átmenetet képeznek abba a világrendszerbe, ahol már nincsenek szuverén nemzetállamok és közösségek, hanem csak egy világtársadalom létezik, amit az államok feletti hatalom olyan stratégiai központjaiban, mint Davos, dolgoznak ki, az évente megtartott Világgazdasági Fórumokon.
A korábban egységes kultúrájú nemzeti közösségek, egymással versengő részekből álló, sokfajú, sokvallású, sokféle kultúrájú közösségekre bomlottak fel.
Az így felbomlasztott társadalmak átmenetet képeznek abba a világrendszerbe, ahol már nincsenek szuverén nemzetállamok és közösségek, hanem csak egy világtársadalom létezik, amit az államok feletti hatalom olyan stratégiai központjaiban, mint Davos, dolgoznak ki, az évente megtartott Világgazdasági Fórumokon.
Az államok feletti hatalomnak azért van szüksége világkormányra, mert ez fogja felmérni a világ népességének szükségleteit.
Elsősorban a gazdaságot akarják egységesíteni és alárendelni a legszabadabban folyó kereskedelemnek és kooperációnak.
Az összes korábban független szuverén kormány alárendelődik ennek az új világkormánynak.
Elsősorban a gazdaságot akarják egységesíteni és alárendelni a legszabadabban folyó kereskedelemnek és kooperációnak.
Az összes korábban független szuverén kormány alárendelődik ennek az új világkormánynak.
Már e kis rövid bevezető is elé ahhoz, hogy megválaszoljuk azt a kérdést, hogy mi az államok feletti hatalom, amely azt képzeli magáról, hogy mindezt meg tudja valósítani.
Sejtjük, hogy az „Államok Feletti” egy olyan emberi közösség, amelynek felső vezető csoportja korlátlanul rendelkezik a világ pénzrendszerével és az ebből adódó lehetőségeit maximálisan kihasználja, de mégis,
Sejtjük, hogy az „Államok Feletti” egy olyan emberi közösség, amelynek felső vezető csoportja korlátlanul rendelkezik a világ pénzrendszerével és az ebből adódó lehetőségeit maximálisan kihasználja, de mégis,
mi ez az államok feletti hatalom és hol vannak a vezetői?
Hol van az a vezető csoport, amely ma a világuralmat gyakorolja?
Ez a csoport a világ szinte minden részén erős intenzitással él, és működik. Ahol közösségük jelen van, annak tagjai a gazdasági- és az üzleti élet vezetői, mert az ő kezükben van a pénzrendszer és a magántulajdonú tömegtájékoztatás is.
A központi bankok segítségével ez a hatalom elérte, hogy a politikai szférát is globálisan alárendelte magának.
Joggal merül fel az a kérdés, hogy kik ezek az emberek?
Elmondhatjuk, hogy ez, a világnépet alkotó közösség a világ vezető államaiban erőpozícióban van, tehát a kezében tartja a kereskedelmet és legfőképpen a bankokat.
E világnép, egy-egy országban lévő autonóm és erős közösségeit diaszpórának mondják, azért, mert világszerte, földrajzilag külön élő csoportjai valójában egységes világközösséget alkotnak.
E világnép, egy-egy országban lévő autonóm és erős közösségeit diaszpórának mondják, azért, mert világszerte, földrajzilag külön élő csoportjai valójában egységes világközösséget alkotnak.
Amit a Kedves Olvasó eddig olvasott, azt nagyon sok helyen megtalálja. Viszont amit csak óriási egzisztenciális kockázattal engedhet meg magának az, hogy megnevezze ezt a népet és annak tagjait.
Ez a világnép a zsidó nép, amely mintegy 2500 éve jól kihasználta, hogy van tehetsége a kereskedelemhez – a szükségképpen velejáró hitellel, és kamattal együtt – és a logisztikához, hogy a világ országaiban legyen, a jó minőségű kézműves iparcikkek, vagyis az áru előállításához szükséges alapanyag.
Ez a világnép a zsidó nép, amely mintegy 2500 éve jól kihasználta, hogy van tehetsége a kereskedelemhez – a szükségképpen velejáró hitellel, és kamattal együtt – és a logisztikához, hogy a világ országaiban legyen, a jó minőségű kézműves iparcikkek, vagyis az áru előállításához szükséges alapanyag.
Mindez még üdvözlendő is lehetne, ha e világnép vezetői, de immáron az egész zsidó nép, mint részekből álló egység, nem akarna egy olyan világkormányt, amelyet ő, immáron kézi vezérléssel irányítana. Ennek a vallásilag nagyon jól megszervezett népnek több motivációja is van arra, hogy létrehozzon egy világkormányt.
A világuralmat akarják a hatalomért, a gazdagságért, a biztonságért, a katonai erőért, és természetesen a zsidó nép saját külön istenének, Jahve kedvéért is. Ugyanis hitük szerint Jahve akarata az, hogy legyen egy zsidó világkormány.
Aki vallásos, és hisz egy örökkévaló és mindenható egyetemes Istenben, felteszi a kérdést:
hogy lehet ez, hogy Jahve, a zsidó isten azt akarja, hogy az ő népe legyen, nemcsak a világnép, hanem a világuralmat gyakorló nép?
A diaszpórában szétszórt zsidó közösségek a legfőbb vezetőik irányítása alatt, már évszázadok óta úgy nevelik a tagjaikat, hogy azok módszeres építkezéssel világkormányzatot hozzanak létre, amely eszközzel, Jahve akarata szerint, a kiválasztott nép, a zsidó isten számára átalakítja majd át a világot.
Az, hogy a pénzrendszer segítségével az államok feletti hatalom, felhasználva óriásra növekedett hálózatát, létrehozta a világhatalomnak a népesség feletti totális kontrollt segítő eszközrendszerét, nem újdonság annak, aki tanulmányozza a történelmet.
Számos esemény, amely szorongatja napjaink emberét, lényegében az ókori uralkodók által gyakorolt hatalmi praktikák ismétlése.
Ezek között a leghétköznapibb, hogy bármire hajlandó, szolgalelkű tisztségviselőket alkalmaznak, és a hazai középosztály meggyengítése érdekében sok külföldit foglalkoztatnak.Már volt szó arról, hogy egykori stabil életünket, a XXI. század elején, alapjaiban rendíti meg a hatalmas népvándorlás, amikor dél-Amerika elfoglalja észak-Amerikát, Afrika, az arab világ, részben Ázsia pedig elfoglalja Európát.
Ezek között a leghétköznapibb, hogy bármire hajlandó, szolgalelkű tisztségviselőket alkalmaznak, és a hazai középosztály meggyengítése érdekében sok külföldit foglalkoztatnak.Már volt szó arról, hogy egykori stabil életünket, a XXI. század elején, alapjaiban rendíti meg a hatalmas népvándorlás, amikor dél-Amerika elfoglalja észak-Amerikát, Afrika, az arab világ, részben Ázsia pedig elfoglalja Európát.
A zsidó nép történetéből tudjuk, hogy az ókorban a mai levantei térségben létezett egy Judah nevű kis államocska, testvérvárosával, Izraellel.
Kr. e. 722-ben Izrael királysága vereséget szenvedett a hatalmassá növekedett asszír birodalomtól.
Elhurcolt lakóit szétszórták a birodalom különböző részein, úgy, hogy az izraeli királyság egykori alattvalói e „szétszóratásban” beolvadtak az őket körülvevő lakosságba.
Kr. e. 586-ban a Judah nevű királyság is megszűnt létezni. Lakóit elvitték a babilóniai birodalom különböző részeibe. A lakosság áttelepítése több hullámban történt, és eleinte vegyes lakosságú területekre kerültek, ahol az elhurcolt Judah lakói fogoly-kényszermunkásokká váltak.
Kr. e. 722-ben Izrael királysága vereséget szenvedett a hatalmassá növekedett asszír birodalomtól.
Elhurcolt lakóit szétszórták a birodalom különböző részein, úgy, hogy az izraeli királyság egykori alattvalói e „szétszóratásban” beolvadtak az őket körülvevő lakosságba.
Kr. e. 586-ban a Judah nevű királyság is megszűnt létezni. Lakóit elvitték a babilóniai birodalom különböző részeibe. A lakosság áttelepítése több hullámban történt, és eleinte vegyes lakosságú területekre kerültek, ahol az elhurcolt Judah lakói fogoly-kényszermunkásokká váltak.
Az izraelita népesség azonban nem hígult fel, hanem ki tudta vívni magának azt a közösségi jogot, hogy vallási alapon elkülönülő nemzeti népcsoport legyen, amely megtarthatta saját belső törvényeit. A nemzeti vallás megőrzése pedig erőssé tette az egykori izraeli közösségeket Babilóniában. Egyre több izraeli közösség már rendelkezett olyan hatalmi technikákkal, mint a megvesztegetés, és így el tudták érni, hogy hamarosan őket bízták meg a babilóniai uralkodók a többi kényszermunkára elhurcolt nép felügyeletével. Ekkor jötte létre az első, már befolyással rendelkező önálló autonóm diaszpóra közösségek.
Asszíriát legyőzte Babilónia, Babilóniát pedig Perzsia.
A látható államhatalmak tehát cserélődtek, diaszpórák azonban megmaradtak.
S még mennyire: perzsa birodalomban működő diaszpórák új lehetőségekhez jutottak. Ennek egyik oka az volt, hogy a hódítóknak, a katonailag meghódított hatalmas új területekre, középosztálybéli hivatalnokokat kellett szerezni, olyan munkákra, melyeket ők nem akartak vagy nem is tudtak volna elvégezni: pénzügy, adminisztráció, stb.
Ezek, az előjogokkal rendelkező idegenek pedig lojálisabbnak bizonyultak a birodalom számára, mint az uralkodó saját hivatalnokai!
A látható államhatalmak tehát cserélődtek, diaszpórák azonban megmaradtak.
S még mennyire: perzsa birodalomban működő diaszpórák új lehetőségekhez jutottak. Ennek egyik oka az volt, hogy a hódítóknak, a katonailag meghódított hatalmas új területekre, középosztálybéli hivatalnokokat kellett szerezni, olyan munkákra, melyeket ők nem akartak vagy nem is tudtak volna elvégezni: pénzügy, adminisztráció, stb.
Ezek, az előjogokkal rendelkező idegenek pedig lojálisabbnak bizonyultak a birodalom számára, mint az uralkodó saját hivatalnokai!
A perzsa uralkodó azt várta ezen idegenektől, hogy lojálisabbak lesznek az királyhoz, és nem vesznek részt az egymást követő uralkodók elleni lázadások szításában. Hangsúlyozva erősebb lojalitásukat, a zsidó közösségek egyre növekvő mértékben váltották fel a babilóniaiakat. Így sikerült a diaszpórában egy fogságba hajtott népnek elérnie azt, hogy nemcsak jó mesterek és iparosok lehettek, de a kereskedelmet és a külkereskedelmet is az ellenőrzésük alá tudták vonni. A perzsa uralkodókat például egyáltalán nem érdekelte, hogy kik űzik a kereskedelmet, amíg az adók befolytak.
Ilyen körülmények között kezdődött meg Mózes öt könyve, a Tóra revíziója.
Módszeres és kitartó munkával változtatták meg a több száz éves vallásnak az egyes részleteit. Újra írták, másképp interpretálták a Tóra eredeti szövegét.
A diaszpórában élő népnek volt egy alaposan átírt vallási dokumentuma, amelynek fő célja az volt, fenntartsa a zsidó közösségeknek a kötődését saját identitásukhoz és biztosítsa, hogy kötelezően segítik egymást.
Amit a Tórát átdolgozó zsidó papok hangsúlyoztak, az volt, hogy a zsidó népnek van egy istentől kapott küldetése.
Ez a XXI. század nyelvére lefordítva azt jelenti,
A diaszpórában élő népnek volt egy alaposan átírt vallási dokumentuma, amelynek fő célja az volt, fenntartsa a zsidó közösségeknek a kötődését saját identitásukhoz és biztosítsa, hogy kötelezően segítik egymást.
Amit a Tórát átdolgozó zsidó papok hangsúlyoztak, az volt, hogy a zsidó népnek van egy istentől kapott küldetése.
Ez a XXI. század nyelvére lefordítva azt jelenti,
hogy a zsidó népnek küldetése van egy világrendszer létrehozására és a világhatalom-gyakorlásra.
Nagyon komoly változáson ment át a Tórának azon interpretálása, amelyet Talmudnak neveztek.
Ezt szájhagyományhoz kapcsolódó törvénynek tartották, eredetileg. A benne írottakat szigorúan tiltva volt nem-zsidóknak elmondani, és a zsidók nem is merték azokat nyomtatásban, írott formában közreadni. Ezért lett az a neve, hogy szájhagyomány, amit őriz az emlékezet, nemzedékről nemzedékre.
Így létrejött egy jól használható tudást tartalmazó gyűjtemény az évszázadok alatt.
A Talmudba ezen kívül belekerült egy, mai szóhasználattal civil kódexnek nevezhető rész, melynek célja az volt, hogy fenntartsa a közösség egészséges működését, az előforduló viták rendezésére a zsidó közösségeken belül. E szabályok között kiemelten fontosak volta a tanácsok, amelyek arra vonatkoztak, hogyan kell sikeresen vezetni egy üzletet, különösen a banki tevékenységet.
Ezt szájhagyományhoz kapcsolódó törvénynek tartották, eredetileg. A benne írottakat szigorúan tiltva volt nem-zsidóknak elmondani, és a zsidók nem is merték azokat nyomtatásban, írott formában közreadni. Ezért lett az a neve, hogy szájhagyomány, amit őriz az emlékezet, nemzedékről nemzedékre.
Így létrejött egy jól használható tudást tartalmazó gyűjtemény az évszázadok alatt.
A Talmudba ezen kívül belekerült egy, mai szóhasználattal civil kódexnek nevezhető rész, melynek célja az volt, hogy fenntartsa a közösség egészséges működését, az előforduló viták rendezésére a zsidó közösségeken belül. E szabályok között kiemelten fontosak volta a tanácsok, amelyek arra vonatkoztak, hogyan kell sikeresen vezetni egy üzletet, különösen a banki tevékenységet.
A Talmud ma jelentős részben a zsidók szenvedését ábrázolja, amelyet el kellett ismertetni a nem-zsidók által. Részletesen szó van arról, hogyan kell felbomlasztani társadalmakat, miként kell kontrollálni politikai vezetőiket, de
a legfontosabb az isteni küldetés teljesítése: létrehozni egy Talmudnak megfelelő világrendet.
A Talmud egyes részei később már megjelenhettek, de a provokatív fejezetei továbbra is szigorúan őrzött belső titkok.
A perzsa birodalom utolsó szakaszában két perzsa bankárház vált ismertté: a Murasu és Fiai, valamint az Egibi és Fiai.
Amikor Nagy Sándor görög hadai megjelentek, akik mögött a mediterrán térség kereskedői és bankárai álltak, a perzsiai bankárok válasz elé kerültek.
Úgy döntöttek, hogy mindkét felet egyformán támogatják. Látszólag lojálisak voltak a perzsa birodalomhoz, de a diaszpóra vezetői titokban a görögöket finanszírozták.
Viszonzásul titkos támogatásukért, a görögök garantálták, hogy a diaszpóra vezetői, a Perzsiában megszerzett vagyonukat megtarthatják és az új görög világrend haszonélvezői maradhatnak.
Azt is biztosították a zsidó kereskedőknek és bankároknak, hogy egyenlő elbírálásban részesülnek a többi, görögökhöz tartozó bankárral és kereskedővel.
A Hellenisztikus korban és a Római birodalom ezt követő, mintegy 800 éves történelmi korszakában kialakult három fontos törvényszerűség, amely erősítette a diaszpórában elő zsidó közösségeket:
- Olyan ellenőrzési módszereket kell létrehozni, melyek segítségével nemcsak az egyes személyeket, de a nagy közösségeket és a szervezeteket is kontrollálni lehet.
- A második törvényszerűség, amit meg kellett tanulniuk a diaszpóráknak, az, hogy a jólét ciklusait az üldözés, a katasztrófa ciklusai követik.
- A harmadik fontos tényező, ami az említett 800 év alatt megszilárdult, az volt, hogy görcsösen ragaszkodtak a célhoz, hogy a diaszpórában élő zsidó közösségeké legyen a világhatalom.
A görög és a római birodalmak a nagyság és az erő, de a gyengeség ciklusait is felmutatták. Az ellenőrzés módszereinél érdemes megemlíteni a befolyásolásra és a döntéshozatalra való technikákat. Ebben az időben a kívánt tisztségviselő hivatalba helyezéséhez a leginkább használt eszköz a megvesztegetés és a zsarolás volt.
Ebben komoly funkciót kezdtek betölteni, illetve kifejezetten erre jöttek létre a titkos társaságok.
Ha ez a két technika nem hozta meg a kellő eredményt, akkor maradt a gyilkosság. Az egymással versengő csoportok mind tudták, hogy a megvesztegetés nemcsak jól bevált eszköz, de minden szinten működik. A zsarolás még ennél is hatékonyabb.
A titkos társaságok elsősorban az ideális elitista és befolyásos embereket gyűjtötték össze. Ezek kultuszt csináltak a titkolózásból, de lojálisak voltak egymáshoz.
A társaságok egyes tagjai könnyen befolyásolhatóak, nemesen hangzó célokkal, mint az emberiség sorsának megjavítása, tehát a nemes ügyért harcolunk, vagy az egyenesen Isten akaratából cselekszünk szlogenek.
A titkos társaságok tagjainak zöme tehát tényleg meg van győződve róla, hogy önmaguk irányítják szervezetüket és jó ügyet képviselnek.
Ezen társaságoknak a felső vezetői azonban maguk is egy még magasabb szint ellenőrzése alatt állnak. S még ezen a magasabb kör is gyakran, zsarolással irányítható. Ha visszatekintünk a római korba, akkor az igazi hatalom birtokosai gyors változást a császárok a lecserélésével tudtak elérni.
Ezért aztán a császár-gyilkosság a görög-római történelmi korszakban a politikai hatalom befolyásolásának és irányításának bevált eszköze volt.
A Római Birodalomban 234 év alatt 18 császárt gyilkoltak meg. A tettesek rendszerint a római szenátus, vagy a római hadsereg tagjai voltak.
Az igazság az, hogy a már ez időben nagyra növekedett zsidó diaszpóra alkalmazta ezeket a módszereket. Mert a diaszpóra tagjai az évszázadok alatt minden használható tudást megszereztek és lehetőség szerint alkalmaztak is.
A diaszpórában elő világnép kontrollmódszerei is, kezdettől fogva, egy világállam létrehozását tűzték ki célként.
A történelem során a diaszpórában két egymásnak ellentmondó szempont alakult ki.
- Az első álláspont szerint a különböző ciklusoknak a jó periódusaiban, amikor az ellenőrzés módszerei hatékonyan működnek, a diaszpóra általában prosperál, és ez azt a benyomást kelti a diaszpóra tagjaiban, hogy a korlátlan politikai hatalom megszerzésére kell törekedniük.
- A második szempont az volt, amely a kedvezőtlen periódusok idején dominált: Ebben az időszakban a diaszpóra közép- és alsó szintjén felerősödött a vágy, hogy az üldözések elől végleg megszabadulva, a zsidó népnek legyen végre saját nemzeti otthona, egy olyan szuverén nemzetállam, mint az országok többsége. A felső szinten, ahol a dúsgazdagok és a pénzarisztokraták éltek, azonban ezt nem fogadták el.
A felső kör ugyanis azt gondolja, hogy ha a szétszórt zsidó népnek saját országa lesz, egy nemzeti otthona, az a felső kör számára kedvező diaszpóra-rendszer felbomlásához vezetne. Minden diaszpóra-ellenes ciklus végén volt egy egyre erősödő igény a zsidó ország iránt. A világzsidóság felső vezetése tehát mindig is úgy gondolta, hogy célját, a világuralom megszerzését jobban szolgálja, ha a világszerte diaszpórában élő zsidóság egy államok feletti egységet alkot.
Ahhoz, hogy a társadalmi létra alsóbb fokain elhelyezkedő szegényebb zsidók tömegei ne vágyjanak ennyire saját hazára, a nemzetközi zsidóság felső vezetése programot dolgozott ki ennek az ellenállásnak a leküzdésére.
Az első módszer az volt, hogy
a félelmet, keserűségre és gyűlölködésre cseréljék le.
A diaszpóra vezetői nem engedtek az alattuk lévő zsidó tömegeknek, azoknak, akik már kétségbe vonták az ő felső köreik zsidóságát. Ezek a diaszpóra-vezetők tagadták, hogy az ő nyíltan hedonizáló életmódjuk és egyértelmű világuralmi célkitűzésük lenne felelős azért, hogy periodikusan, antiszemita társadalmi kritikák és fizikai támadások érik az alacsonyabb szinten lévő zsidókat.
A diaszpóra zsidóságában tehát két eltérő szemlélet jött létre.
Az első szemlélet szerint, amikor kedvezőek voltak a viszonyok a zsidóság számára, akkor kiválóan működtek a kontrollnak a módszerei. Ez oda vezetett, hogy a diaszpóra vezetői azt gondolják, hogy sikeres vezetésük el fogja hozni a korlátlan politikai hatalmat és a világ feletti legfelső ellenőrzés megszerzését.
A második nézet akkor alakult ki, amikor az előbbi következtében, a diaszpóra zsidósága erőszak és elnyomás alatt volt kénytelen élni. S mivel a munkát végző zsidó kézművesek, és más egyszerű zsidó szakemberek ilyen körülmények között nem reménykedtek abban, hogy körülményeik jobbra fordulnak, ahogy már említettük, azt kezdték követelni, hogy legyen saját országuk, mint a többi népnek, egy zsidó nemzeti otthon.
Ezzel szemben a diaszpórának a gazdag, felső vezetői tehát elutasító álláspontot foglaltak el. Mert gondolták, hogy ha elfogadják a földrajzi elkülönülés alsóbb igényét, az a számukra jól jövedelmező diaszpóra rendszer összeomlásához fog vezetni, azzal a következménnyel, hogy minden új ciklus, amelyben dominál az antiszemitizmus, be fogja indítani egy, a diaszpórák zsidó közösségeitől való elszakadási hullámot, elpártolást, és megerősíti a nemzeti otthon követelését. Ezek a dúsgazdag diaszpóra-vezetők abban bíztak, majdcsak túljutnak a kedvezőtlen időszakon, egyidejűleg megtartva a közvetlen és totális ellenőrzést az adott diaszpóra által lakott országok, területek kormányzataiban.
Az egyik eszköz, amihez nyúltak, ahogy már korábban említettük: a bosszú és a félelem behelyettesítése keserűséggel és gyűlölettel.
A második eszköz, az a hatalmi struktúra, amit birodalmi teokráciának lehet nevezni. Hangsúlyozzuk, a fontosságát annak, hogy a zsidó elit nem kevesebbet próbált elhitetni a társadalmi struktúrában alattuk lévő zsidó nép többségével, mint, hogy a diaszpóra létezésének célja Isten akaratának a követése.
A birodalmi teokráciában a többi néptől elkülönült zsidó nép, az istenük által kiválasztottak csoportja, ezért az ő akaratát valósítják meg a földön. Ez az isten fogja a kiválasztottakat segíteni egy világtársadalom létrehozásában, amely az egész emberiség számára békét, jólétet és az igazságot érvényesítő erkölcsi szabályokat érvényesíti.
A diaszpóra elitje arra is hivatkozott, hogy a zsidó nép ezen isteni megbízatást Ábrahám idején kapta. Majd azon elvi következtetést is elfogadtatták, hogy a zsidóságnak együtt kell élnie, diaszpórában, egészen addig, míg Isten akaratát be nem teljesítik.
A diaszpóra felső vezetése úgy gondolta, hogy ezen elvi hivatkozással a közvetlen és hatékony világ-vezérlés kérdésének legégetőbb részét meg is oldotta, s így a zsidóság nagyobb része nem fog az egymást követő történelmi periódusokban szembe fordulni saját vezető rétegével.
A diaszpóra legfelső vezetése azonban azt is tudta, hogy ennél sokkal többet kell elérniük. Az igazi cél a világuralom megszerzése. Alkalmazott praktikájuk pedig azt a célt is szolgálta, hogy csalódott zsidó tömegek véglegesen maradjanak a diaszpórában. Ugyanakkor vallási alapon kényszerítette a diaszpórában élő zsidókat, hogy támogassák, mint szent célt, a diaszpóra vezetők ambícióját a világuralom megszerzésére.
Itt kiemelkedő szerephez jut a Talmud. A Talmud nélkül valójában, legalábbis a Kollektív Nyugat országaiban élő zsidóság történelmét nem is lehet megérteni.
A Talmud, mint szájhagyományon alapuló törvény, amelyet azért gondosan írásba is foglaltak, a diaszpóra zsidóságának az emlékezete és cselekvését irányító tudata lett.
A Talmud által létrehozott és -irányított struktúra és cselekvési mód, napjainkban is irányítja a diaszpórában elő zsidó közösségek életét.
A Talmud parancsolóan előírja a követendő szabályokat és tanácsokat ad a zsidó szervezeteknek és vallási központként is működő zsinagógáknak. Figyelemre méltó az, hogy a talmudista szervezeti struktúra lényegében úgy működik, mint egy titkos társaság.
A diaszpóra irányítását több szintűvé teszi. Így érvényesíti, hogy törekvései, tevékenysége és végső célja titkos maradjon. A Talmud pontos követésével létrejött az a végrehajtó vezetőcsoportot, amely ezt az irányítási struktúrát kontroll alatt tartja. Az évszázadok során ez a végrehajtó csoport maga is annak a talmudi struktúrának a lelkes követője lett, amely a titkos célok elérésében hisz.
A talmudista cél a vagyon-, és ezzel, mint eszközzel, a politikai hatalom megszerzése.
A diaszpórában élő zsidó nép szupergazdag világelitje azonnal magáévá tette a célt, hogy ellenőrizze a világkormányt. A talmudisták ezt a zsidó pénzarisztokráciát meggyőzték arról, hogy a történelmi ciklusok, vagyis amikor a zsidó nép jólétének és szenvedésének korszakai váltják egymást, soha nem fog véget érni, addig, amíg az egész világ nincs szilárdan zsidó kontroll alatt.
Vagyis míg nem az övék a világhatalom. Ilyen körülmények között a Talmud elérte azt, hogy a zsidók által kontrollált világkormány létrehozása Isten akaratának megvalósítása legyen.
Ez valójában a világzsidóság vezetőinek akarata, amit kell fogadtatni a diaszpórában élő zsidó közösségekkel, globálisan.
Ettől az időtől kezdve a Talmud már több, mint a gazdagodásra és vagyonszerzésre törekvő diaszpórák jogi és ideológiai kiszolgálója.
A talmudista hatalmi struktúra átrendeződött a világhatalom, mint cél megszerzésére. Főleg ezért lett a diaszpórában elő zsidó nép az átmeneti nehéz korszakok után a legerősebb pénzügyi- és kereskedelmi közösséggé, globálisan. Ez a siker annak is köszönhető, hogy a világzsidóság erős szervezettségével túlélte és erőben is felülmúlta a versenytársait, világszerte.
A XXI. században, a diaszpóra-zsidóság már nem csak a gazdasági függetlenségre törekszik, hanem célja a kontroll megszerzése a világgazdaság egésze felett. Egy másik változás, hogy a balliberális, progresszív, mainstream eszközeivel világszerte kinyitotta az országok határait, azért, hogy egy világszinten kevert fajú népesség jöjjön létre, többek között a különböző földrészekről származó bevándorlók támogatásával.
Ugyancsak a XXI. század elején bontakozik ki a homoszexualitás, a gender- és a woke mozgalmak támogatása.
Ennek is az a célja, hogy zavart tudatú és ezért könnyen befolyásolható emberek millióit hozzák létre.
Feltűnő az a tény, hogy nemcsak a Kollektív Nyugaton, és a Globális Északon bontakoztak ki ezek a mozgalmak, hanem a Globális Délen is. Az, hogy az emberiség átalakítását célzó program ilyen sikeres, egy az egész világot átfogó sűrű hatalmi hálózatnak köszönhető.
Ezen hatalmi hálózat mai fontosabb egységei:
a Chatam House,
a Royal Institute of International Affairs,
a Council on Foreign Relations,
a Bilderberg Csoport,
a Trilaterális Társaság,
a Skull and Bones,
tehát a ma is álcázottan működő illuminátus szerveződések, és persze továbbra is komoly szerephez jut, illetve egyre tekintélyesebb Szabadkőművesség.
A történelem során a Talmud írói és érvényesítői, a diaszpóra zsidó közösségek többsége, mindig arra törekedtek, hogy ha egy országban megjelentek, akkor a fentebb, csak példaként felsorolt szervezeteket, vagy azok valamelyikét létrehozzák. Abban az esetben, ha az adott országban már működnek ilyen szervezetek, akkor pedig mindent megtesznek, hogy azok vezetését átvegyék.
Hogyan működnek a titkos társaságok?
Azokat a titkos társaságokat, amelyeknek nem-zsidó tagsága van, oly módon szervezik meg a diaszpóra vezetői, hogy teljes mértékben ellenőrizni tudják azokat. Az ellenőrzés módja különböző. A tökéletes kontroll első és talán legfontosabb eleme a titkos társaságok irányítási struktúrájának és hierarchiájának kiépítési módja. A hierarchiáját tökéletesen titkolni kell a nem-zsidó tagság előtt, a struktúrát csak a felső kör alakíthatja, amely kizárólag zsidó identitású egyénekből áll.
Ezen titkos társaságok rendszerint sok szintből álló irányítással működnek. Szerkezetük kialakítása az irányítás anonimitását tekintve is olyan tökéletes, hogy az egyes szinteken helyet foglaló tagok nemhogy nem ismerhetik, de még tudomásuk sem lehet a felettük diszponáló magasabb szintek tagjainak kilétéről. A piramisban felfelé haladva egyre megbízhatóbb, bennfentesebb titkos társasági tagok állnak, akiknek mind erősebb esküt kell tenniük. Az eskü arról, hogy mennyire lojálisak a felettük álló vezetéshez és, hogy minden utasításukat teljesítik.
A titkos társaság tagjaival csak azt közlik, hogy hány szintű vezetés áll felettük, de az egyes szinteken lévők nem tudhatják, hogy kik a felsőbb kör tagjai. Az a rendszer alakult ki, hogy a titkos társaság vezetővé vált tagjai is, mindig csak a közvetlenül felettük álló főnököket ismerik, és azoknak az irányítását fogadják el. A szervezet piramishoz, vagy gúlához hasonlít. Az egyre szűkülő vezetői szintekből álló hierarchia pedig úgy van kialakítva, hogy a felső szint alatti, egyre kisebb létszámú csoport, végül csak a piramis csúcsán lévő felső kör, vagyis néhány ember utasítását fogadja el.
Minél magasabb a vezetői szint és minél közelebb van a piramis csúcsához, annak a tagjai egyre inkább zsarolhatók és egyre szigorúbban ellenőrizhetők, a piramis csúcsán álló néhány vezető által. Akik a felső körnek engedelmeskednek, azoknak a legszigorúbb, a halálbüntetés lehetőségét is tartalmazó hűségesküt kell tenniük.
E szisztémának sajátja, hogy a piramis-szerűen felépülő titkos társaságon kívül csupán egy-két ember tudja, hogy az adott titkos társaságot valójában ki irányítja.
A Talmudban kiemelt fontosságot kapott a zsidó közösségek vezetőinek szánt utasítás, hogy az irányítást mikéntjét a legnagyobb titokban kell tartaniuk. Miután a Talmud egyre tökéletesedett, vele együtt finomult a módszer, mellyel titokban kell a vezetést gyakorolni. A szervezés következő lényeges eleme a felsőbb szintek, alsó szintek felé gyakorolt patronálási, támogatási tevékenysége.
A protekcióban és szponzorálásban részesülő tagok természetesen élvezik, hogy vezető pozíciókba kerülnek a társadalom széles köreiben, és, hogy az adott társadalom elitjéhez tartoznak, és egyre több hatalommal rendelkeznek.
Az is büszkeséggel töltheti el a tagokat, hogy a titkos társasághoz való tartozásuk érezhető gazdasági és politikai előnyökhöz juttatta őket a társadalom egészében, tehát nem csak a zsidó közösségekben. Ezt csak úgy tudták elérni, hogy a titkos társaság tagjai mindig is szigorúan kötelesek voltak segíteni egymást a kívülállókkal szemben, nemcsak gazdasági, de politikai téren is. Kiemelten fontos módszerük, hogy a tagság soraiból, minél magasabb társadalmi pozícióba helyeznek el személyeket.
A harmadik ellenőrzési, irányítási eszköz az ideológia. A titkos társaságok tagjainak szinte vallási meggyőződésből kell hinniük, hogy nemes cél érdekében cselekednek.
Azért juttatják egymást gazdasági és politikai vezető pozíciókhoz, mert így hatékonyabban tudják elősegíteni a végső nemes célt. Az a hit vezérli őket, hogy a hatalom megszerzésével teljesítik titkos küldetésüket, amely nem más, mint egy jó szándékú kormányzás létrehozása, amely az egész emberiség számára elhozza az örök békét és a jólétet. A titkos társaság tagjait a küldetésük biztos tudata motiválja.
Amikor a világkormányzás megvalósításának szándéka az önérdek-érvényesítés sikerével párosul, akkor a Talmud útmutatása nyomán a titkos társaság tagjai számára nyilvánvaló, hogy azon társaikat, akik megszegik az esküjüket, vagy a vállalt, titkos küldetés helyett más úton járnak, meg kell büntetni.
A titkos társaságok ideológiájában a következő lépés egy sajátos világbéke megteremtése, mégpedig világkormány létrehozásával, amelyet a diaszpóra-közösségek Jahve kívánságaként ismernek.
Negyedikként ki kell emelni a kényszerítés és a zsarolás fontosságát a titkos társaságok működésében.
A Talmudisták által rejtve irányított titkos társaságok egyre erősebb kontroll-eszközöket alkalmaznak. A történelem bebizonyította, hogy a zsarolás sokkal hatékonyabb ellenőrzési módszer, mint az ideológia. Ebből az is következik, hogy a nemes célok elérése szükségessé teszi, hogy az erre alkalmas személyeket megzsarolják. Ehhez a zsarolt személy fogékonyságára is szükség van. Gyakori módszer, hogy a kiszemelt egyedeket – alkohol, vagy kábítószer hatása alatt – kompromittáló helyzetbe hozzák.
Míg korábban a prostitúció és a homoszexualitás is zsarolási potenciálnak számított, ma már csak a pedofília az, amely komolyabb ellenérzést képes kiváltani a társadalomból.
A történelem során számos, ily módon kontroll alá vont személy, mire felismerte, hogy milyen helyzetbe is került, már nem volt képes ellenállni.
Az ilyen kényszerhelyzetbe került emberek gyakran engedelmességből olyan cselekményeket követnek el, melyekkel még inkább zsarolhatóvá válnak.
Ezen személyek közül kerülnek ki azok, akiket további ideológiai indoktrinációval rá tudnak venni arra, hogy korábbi nemzeti szuverenista érdekeiket és értékeiket, valamint vallási hitüket is megváltoztassák.
Ebben a helyzetben a titkos társaság már egyházi közösség módjára működik. A beszervezett “hívő” pedig a legfelsőbb lények parancsolatait hajtja végre. Ebben az állapotában az adott szervezet tagja már tökéletesen alkalmazkodó, irányítható, simulékony emberré válik. Viszonya a szervezethez úgy is felfogható, mint hódolat annak vezetői felé, akik ezen állapotot elő tudták nála idézni.
Külön kell foglalkozni a titkos társaságok és fegyveres erők kapcsolatával.
Ez azért fontos, mert a fegyveres erő birtokosainak, elsősorban a hadseregnek, fizikai hatalom van a kezében. A fegyveres erő, ha akarja, a kormányzást is a kezébe veheti.
E tény arra késztette a talmudistákat, hogy létrehozzák a fegyveres erővel való szembenállás eszközeit.
Az egyik módszer az, hogy a hadsereg, vagy más fegyveres erők hazafias érzésű vezetőit, félrevezetéssel ráveszik az adott kormányzat megdöntésére.
Egy másik, a XXI. században már legalizált eszköz, hogy a hadsereg vezetőire rákényszerítették a homoszexuálisok korlátozás nélküli befogadását.
Ez a mozzanat egyrészt közel hozta a homoszexuális civileket a hadsereghez, másrészt elérte, hogy egy tiszt karrierjét a hadseregben a szexuális kapcsolatai határozzák meg.
Amely tábornokok ezt ellenezték, azokat eltávolították, vagy elhallgattatták. Azzal vádolták, őket, hogy bigottak, hogy diszkriminálnak, és a gyűlölet nyelvén beszélnek.
Ezek után előfordul, hogy egy szexuális kapcsolat megtagadása a hivatásos tiszt karrierjének végét is jelentheti, ha pedig engedelmeskedik, az előmenetelét is szolgálhatja.
Századunkban a homoszexuális szubkultúra elterjedésével megerősödtek a hadseregen belüli titkos társaságok, vagyis ezen régi hatalmi eszköz kifinomult formái az amerikai hadseregben is elterjedtek. Tényként állapíthatjuk meg, hogy a homoszexualitás ma már nem olyan kockázatos tevékenység és -kapcsolatrendszer, mint az korábban volt. Nyíltan homoszexuális tisztek azonban, különösen alárendeltjeik vonatkozásában számos biszexuális kapcsolatot is tudnak létesíteni, ez viszont elősegíti a zsarolhatóságot.
A liberális, progresszív mainstream globalizmus kiegészült a globális világállam és a világkormányzat eszméjének a terjesztésével. Az államok feletti hatalom, mint a diaszpóra államok feletti vezetőinek tevékenysége, szolgálhat olyan önös, egyéni érdekeket, mint személyes vagyon tisztességtelen gyarapítása, a korlátlan hatalom megszerzése, vagy a szexuális visszaélések.
Ebben az enervált, morbid és dekadens világban egy világkormányzat és egy világtársadalom létrehozása a társadalom megmentésének látszatát jelentheti ezáltal a legfontosabb közös céllá válhat. A diaszpórából felépülő piramis csúcsán helyet foglaló vezetők olyan világkormányzatot ígérnek a világszervezet különböző szintjein álló tagjainak, és úgy kínálja fel a világkormányzat létrehozását, hogy a vízió vonzó legyen a diaszpóra összes tagja számára.
A felső kör tehát üzemszerűen kecsegtet a teljes diaszpóra aranykorszakának eljövetelével mert a hatalmuk fenntartásának alapfeltétele a hálózat folytonos és lehetőleg zavartalan működtetése. Az alsó szintek számára ezen aranykor azonban soha nem el nem jöhet, ennek időről időre rabbik adnak hangot a legnépszerűbb video-megosztó portálokon.
A nem-zsidó titkos társaságokat is meggyőzhetők a tekintetben, hogy egy világállam az egész emberiséget a titkos társaságok ellenőrzése alá tudná helyezni.
Az új rendszer a homoszexuálisok, a biszexuálisok, a pedofilok számára pedig a legnagyobb szexuális szabadságot, az LMBTQ-t ígéri, mert ez a teljes emberiséget kontroll alá tudná helyezni.
A pénzrendszer tulajdonosainak és a korporációs világbirodalmak tulajdonosainak pedig azt ígérik a kupola tagjai, hogy egy világkormányzat, számukra fantasztikus többlet-profitot jelentene, a monopol felárak révén.
Azoknak, akiknek a karrierje szempontjából a politikai hatalom megszerzésére a fontos, világszintű globalista törvénykezést és -igazgatási struktúrákat kínál, amelyek mellékesen sok rejtett jövedelemhez juttathatják őket. Mindehhez elsőként a szuverén nemzetállamok felszámolására van szükség. Ezek a hosszú távú törekvések már a szemünk előtt bontakoznak ki. A talmudisták nem hisznek abban, hogy egy ilyen világkormányzatot spontán, vagy irányított folyamatokkal létre lehet hozni és különösebb nehézségek nélkül irányítani. Meg vannak arról győződve, hogy kezdettől fogva a legkeményebb módszereket kell alkalmazni.
A talmudista titkos társaságok legalább 2500 éves múltra tekinthetnek vissza, ennek köszönhetően óriási tapasztalattal rendelkeznek.
Ezen szervezetek nem pusztán titkos társaságok, hanem stratégiai tervező közösségek is. Agytrösztök, ahogyan korunkban nevezik őket.
Ezek, a világ legtapasztaltabb titkos társaságai pedig egyértelműen a világállam és a világkormányzat létrehozására törekszenek.
A talmudisták tudják, hogy a nem-zsidó emberek csak akkor veszélyesek a számukra, ha ők is létrehozzák közösségeiket és azok az erőit egyesítik.
Ebben a helyzetben a nem-zsidó emberiségnek is át kell éreznie, hogy közös sorsáért közösen viseli a felelősséget.
Ezért századunkban a talmudistáknak kiemelt feladata, hogy a nem-zsidók által irányított szervezeteket felbomlasszák.
Az első ilyen szervezet a valóban szuverén nemzetállam.
Már kevés ilyen állam van, és még kevesebb, melyben az ott élő nép rendelkezik is az adott országnak a vagyonával.
Ezen államoknak vissza kell venniük a pénzrendszerüket, a gazdaságuk és a kultúrájuk irányítását, úgy, hogy azok független entitások legyenek.
A szuverén nemzetállam mellett a világállam és a világkormányzat legszilárdabb ellenfele a családi közösség.
Ha a családok erősek, akkor képesek egy szilárd politikai közösséget is létrehozni, amelyek már alkalmasak a fentebb említett célok elérésére.
A világállam és a világpolgárság hívei abszolutizálják az individualizmust. Hirdetik, hogy minden ember egyformán szabadnak születik és minden ember, Isten és az állam nélkül is élni tud az emberi jogaival. Az ilyen ember azonban tehetetlen.
Egy individuum cselekvőképességéhez elengedhetetlen, hogy más individuumokkal összefogjon és közösséget alkotva szerezzen magának valódi cselekvőképességet.
Másképpen megfogalmazva egy magányos ember életképtelen. Az emberek csak a különböző szintű közösségekben képesek igazán cselekvőképesek lenni.
A talmudista világkormányzat hívei ezért a leggátlástalanabb módszerekkel igyekeznek felbomlasztani a nem-zsidók, vagyis a gójok családi közösségeit.
A talmudista cél az egész emberiség átalakítása egy kevert-fajú, egyvilág-vallást követő emberi masszává. Ez a folyamat már elkezdődött. Az emberiség személyes és közösségi kontrolljához nemcsak, hogy megvannak az eszközök, de egy részüket már ki is próbálták, amikor 2021 és 2023 között a COVID19 nevet viselő világjárvány bénította meg a világot.
Az államok feletti hatalom ezen időszakot bizonyíthatóan arra használta, hogy többféle kísérleti oltóanyagot próbáljon ki a fejlett országokban, gyanútlan emberek tömegein.
Így kísérletezhette ki azon metódus is, hogy miként lehetne az egész emberiségre kiterjeszteni a kötelező oltásokat.
Előtérbe került az úgynevezett géntechnológia.
A világhatalom gyakorlói ettől azt remélik, hogy létre tudnak hozni egy olyan ember-fajtát, amely hibrid emberként örökletesen adná tovább a szolgalelkű engedelmességet.
Ez a talmudista világreformerek számára a végső győzelmet jelentené a nem-zsidó emberek felett. Csak most írjuk le, hogy a tervezett világállam és a vele felállítandó világkormány valójában a kabbalista világuralom megvalósulását jelentené.
Az olvasó is meggyőződhet arról, hogy a fentiek valósághű megállapítások, mert kipróbálhatja. Tegye közzé ezt az írást, hozza nyilvánosságra minden internetes fórumon, s majd nézze meg gondosan, hogy mi fog történni az általa publikált írással és netán mi történik vele személyesen…
Ha ezt megtapasztalta, akkor látni fogja, hogy milyen közösséghez kell tartoznia és milyen célokat kell felvállalnia, még akkor is, ha az esetleg a karrierjébe kerülhet.
Szemtanúi voltunk annak, hogy mi történt az amerikai társadalomban, amikor a színes bőrűeket az európai eredetű fehér amerikaiak ellene lehetett lázítani.
Az úgynevezett fehér amerikai most már kisebbség, amely csak kemény és fegyelmezett ellenállással védheti meg szükségleteit, érdekeit és értékeit. Szükség van ugyanúgy a fehér ellenállásra, ahogyan a színes bőrűek álltak ellen a fehéreknek.
Ez azt jelenti, hogy a gazdasági életben, az értelmiségi hivatások megválasztásánál, az egyetemeken, a polgárjogi küzdelmekben, a helyi és az országos politikai ügyekben is ma már szervezetten, és nem magányosan kell részt venniük. Miért?
Az egyik legnyomósabb érv az lehet, hogy vizsgáljuk meg, mi történne az adott ország gazdasági életével, ha a színes bőrűek tömegével kerülnének vezető pozíciókba, beleértve a legfelsőbb vezetői szinteket is?
Az európai eredetű fehér ember mindig is rivalizált a talmudista diaszpórákkal. Ezért a talmudisták történelmi feladata volt, hogy legyőzzék ezen riválist és beolvasztva a színes bőrűek tömegébe, lényegében eltüntessék azt.
2021-ben, a globális északon élő fehér ember már hátvéd-küzdelmeket folytat. Ez még nem azt jelenti, hogy már nincs elég ereje ahhoz, hogy megvédje létezését, és továbbra is az emberiség egyik legtehetségesebb része lehessen.
Összeesküvés-elméletnek minősítés, a félrevezetés eszköze
A világállam és a világkormányzat hívei arra hivatkoznak, hogy még az Egyesült Államok hivatalos pecsétjén is szerepel az új világrend elnevezés.
Meg is ragadják az alkalmat arra, hogy a fentebb ismertetett tények bárminemű cáfolása helyett elnevezik azokat összeesküvés-elméletnek.
Az új világrend kifejezést használókat, konteósoknak nevezik. Azt mondják, hogy a világrend kritikusai mindig egy képzelt hatalmi elitre hivatkoznak. Azzal riogatnak, hogy az elitnek globális stratégiája van és titkosan szervezett csoportokból áll, amelyek el akarják érni a világhatalom feletti ellenőrzést és végső soron a világuralmat, az autoriter, egy-világkormányuk által.
Ezek az ideológusok az új világrend létrejöttét a világtörténelem értelmének és beteljesülésének tekintik. Azt állítják, hogy létezik egy titkos szövetség, amelynek számos front-szervezete van, jelentős politikai és pénzügyi hatalommal rendelkezik és képes egész rendszereket válságba taszítani, azért, hogy akaratát érvényesítse. Mindezt nemzeti és nemzetközi szinten teszi.
Az 1990-es években az egy-világrend összeesküvést főleg az Egyesült Államokra vonatkozóan alkalmazták és ebben élen járt a kormányellenes jobboldal.
Őket támogatták a fundamentalista keresztények, akik a bibliai végidőkre várva az antikrisztus eljövetelét látták. Az „egy-világrend” összeesküvés gondolat a társadalom széles köreire kiterjedt és a népszerű popkultúrát is befolyásolta, így elérve, hogy sokan várták az apokalipszis beteljesülését és az ezer éves korszak idejének a bekövetkezését.
Akkor valóságos tömeghisztéria alakult ki az új világrend létrejövetelével kapcsolatosan. Mindez komoly nyomot hagyott az amerikai politikai életben a magányos terrorizmustól az ultranacionalista demagógiáig.
Woodrow Wilson és Winston Churchill az új világrend fogalmát arra használták, hogy bejelentsék egy új történelmi korszak eljövetelét.
Ez a korszak drámai változást hoz a világ politikai és katonai erejének a egyensúlyában.
Olyan jó szándékú, ideális javaslatok is felmerültek, hogy a globális világkormányzás az emberiség közös erőfeszítése azért, hogy a világszintű problémákat ne az egyes nemzetállamok oldják meg, hanem a nemzetközi közösség. Ez nem érintette volna az egyes nemzetek önrendelkezési jogát.
Így jöttek létre olyan nemzetközi szervezetek, mint a Népszövetség, amely az ENSZ elődje volt és 1945-ben jött létre. Ezt követte hamarosan 1949-ben az Észak-Atlanti Szerződés szervezte, vagyis a NATO, valamint a Bretton Woods-i ikrek rendszere. Az erőegyensúly önkéntes fenntartását arra szánták, hogy béküljenek ki az egymással szemben álló államok és nemzetek, hogy meg lehessen előzni egy újabb globális konfliktust.
folytatjuk…
Forrás: Drábik János Facebook