Amikor 2020 február-márciusban a berobbantott covid-őrületet rászabadították a világra, volt egy pillanat, pár hónap, amikor világosan, markánsan látszott, hogy a politika által teremtett, jobb és bal oldali, kategorikus szétosztottság, megosztottság mennyire nem fedi le sem a magyar, sem a román társadalom egészét.
A jobbnak és balnak nevezett oldal a járvány ürügyén végrehajtott állami brutalitással, az oltás feltétel nélküli szükségességével teljes egyetértést mutatott.
Ezek a radikális – jogszerűségében és szükségességében legalábbis vitatható – intézkedések indították el, hozták felszínre azokat a hangokat, véleményeket, amelyek kezdetben lényegét tekintve csak a covid-őrület ellen próbáltak nyilvánosságot adni az ellenvéleménynek, de hamarosan megfogalmazódtak a rendszerkritikus és antiglobalista gondolatok is.
Ugyanakkor mind a kormányzati, mind az un. ellenzéki média szélsőségesen radikálisnak, közösség ellenesnek, összeesküvés-elmélet hívőnek bélyegezte és tagadta, tiltotta az így megjelenő Facebook csoportok, YouTube csatornák megnyilvánulásait.
Amikor a Szövetkezet TV – időben szinte párhuzamosan az Orvosok a tisztánlátásért mozgalommal – elindította csatornáját, akkor egyedüli kritikus hangként, rövid idő alatt napi több tízezres látogatottságot ért el az oldal. Akinek volt véleménye, mondandója a világ akkori, pillanatnyi problémáival kapcsolatban, az a Szövetkezet TV-t kereste mind Magyarországon, mind Erdélyben.
Úgy tűnt, belátható időn belül sikerül létrehozni egy olyan, hatással, véleményformálással bíró médiát, amely – ha változtatni nem is -, de legalább ellensúlyozni tudja mainstream dogmákat.
Nem sikerült ezt a célt elérni.
A „miért”-re keresett válasznak nagyon sok összetevője van, a személyes attitűdöktől kezdve az érdekmotiváltságon át az egyszerű tévedésekig.
A többnyire szubjektív benyomás, vélemény előtt azonban álljanak itt a számok.
Készítettem egy rövid, a látókörömben lévő online fórumokról egy táblázatot.
A YouTube átlagos nézettségének számaihoz: az egyes oldalakon az utolsó 5 közzétett video megtekintéséből számoltam átlagot.
Az üresen maradt rovatoknál nem találtam vonatkozó adatot.
Sárgával jelöltem azokat a fórumokat – nevezzük jobb híján alternatívnak, de lehetne akár szamizdat is -, amelyeket a teljes hatalmi rendszer, beleértve az un. ellenzéket is, tagad, megbélyegez, kirekeszt. Ezek a fórumok – ismereteim szerint – semmiféle állami finanszírozásban nem részesülnek. A nézettségi és látogatottsági számok szinte mindenütt szűk körű közönségre utalnak.
A kék részben azok a csatornák vannak, amelyek jelentős politikai hátszéllel, anyagi támogatással rendelkeznek. (MVM, Szerencsjáték, Magyarország Koránya, EU Befektetés a jövőbe, Agrárminisztérium,Innovációs és Technológiai Minisztérium,Nemzeti Kulturális Alap,Földművelésügyi Minisztérium,Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, stb.)
Szürkével jelöltem az ellen oldal két markáns megjelenítőjét, pusztán a számok érzékelhetősége, összehasonlíthatósága miatt.
(Bogár László csak az érdekességként került ide.)
Két, szubjektív megjegyzés a táblázathoz. Az első:
Lehet, hogy tévedek, az utóbbi röpke 40 év tapasztalat azt sugallja, hogy amikor a hatalom pénzzel, paripával, médiával az élére áll, hangos képviselője lesz az általa nemrég még tiltott, tagadott dolgoknak, akkor érdemes figyelni a piros lámpára!
A Partizán és Potyondi Edina – bárhonnan is legyen finanszírozásuk – a maguk szempontjából profi és kiváló műsorokat készítenek, nagyon nagy hatékonysággal. Lehet egyet nem érteni az ott képviseltekkel, de vitatni az eredményességüket badarság.
Tehát egy közös vonás van az eddig említett két kategóriában (szürke és kék): rendelkeznek ilyen-olyan számottevő bevételi forrással. (Potyondi Edinánál – saját bevallása szerint – ez csak a youtube-ból származó bevétel.)
Az alternatív fórumok többnyire az anyagilag nem támogatott kategóriába tartoznak. Olvasói, nézői támogatásokból, adományokból próbálják fedezni a működés és fennmaradás költségeit.
Ezek azonban alapvetően szegényes, vékonyka források arra, hogy a hatékonyságot szolgálják.
( Nem hagyható azonban figyelmen kívül az a tény sem, hogy lehet bármekkora pénz egy-egy média mögött, tehetség, szakmai színvonal és alapvető marketing ismeretek nélkül nem sokra lehet jutni. Ez a tudás és ismeret senkinek nem hull az ölébe az égből.)
Ha az itt lévő számokat nézzük, a következtetés nem túl bonyolult.
A szemlézett fórumok szinte mindegyikén mai világunk katasztrofális állapotainak okaként mindig a hatalom által kedvelt és gyakorlott módszert emlegetik fel, nevezetesen az „oszd meg és uralkodj” gyakorlatát.
Lényegét tekintve azonban itt is épp a megosztottság az eredményesség akadálya, csak itt a megosztottságot nem valami külső erő gerjeszti, hanem saját, belső gyarlóságainkból fakad.
Mik ezek? Mi az összefogás akadálya?
Az „alternatív” médiában is akad olyan szereplő, akit létező, vagy remélt anyagi érdek akadályoz az összefogásban.
Nagyobb probléma a szereplők között, hogy képtelenek a természetszerűleg eltérő, különböző vélemények között megtalálni a józan, reális, szükséges, minimális közös nevezőt.
Ez többnyire abból adódik, hogy e csoportok egyes vezérei rögeszmés, fanatikus küldetéstudattal hirdetik az egyetlen, járható út helyességét, a kis létszámú, állandó és stagnáló közönségnek, követő tábornak, vagy egyszerűen alkalmatlanok az együttműködésre.
A fenti táblázatból még több, érdekes következtetés is levonható, akinek kedve és ideje van rá, játszódjon a gondolattal!
A magam részéről a legfontosabb tanulság az „alternatív” világban eltöltött esztendők után:
az ügy iránti alázat hiánya, a személyes hiúság, a téves, hibás helyzetértékelések vezetnek oda, hogy mindenki a saját „médiáját” építgeti a belénk oltott megosztottság átkával, azzal az eltökéltséggel, hogy meg kell, és így meg is lehet változtatni a világot.
(Ha valaki megsértődne, magára venné, vagy nem találná helyesnek és reálisnak a fentiekben vázolt gondolatsort, ajánlom figyelmébe, hogy nézze meg az utóbbi 4-5 évben az un. alternatív médiák által meghirdetett rendezvényeket, tüntetéseket, véleménynyilvánítási akciókat: pár tucat érdeklődő, megjelenő aktivitását voltak képesek felébreszteni. Ennek azonban nem pusztán az anyagiak és az összefogás hiánya a magyarázata. Mielőtt bárki eufóriába zuhanna az online felületén megjelenő számoktól, nem árt józanul látni, hogy nagyjából ekkora hatást képes generálni az ezer darabra szabdalt alternatív média.)