A globális felmelegedés és a civilizáció
Az ember a holocénban jelenik meg, fogalmazott Max Frisch svájci iró (1911—1991) — de láttuk, hogy az emberek ‘a jégkorszak gyermekei’ voltak.
Stephen H. Schneiderre és Randi Londerre hivatkozva azt lehetne mondani, hogy a holocén globális felmelegedése hozta létre a civilizáció klímáit (Climates of Civilization).
Még ha a globális felmelegedésről szóló vita kontextusában furcsán hangzik is: a holocén globális felmelegedése tette csak lehetővé a fejlett emberi kultúrák kialakulását.
A holocén fogalma 1885-ben, a Nemzetközi Geológus Kongresszuson született az utolsó 10 ezer év geológiai értelemben ‘egészen fiatalnak számító korá’-nak megjelölésére, amelyet a melegebb klíma különböztet meg a jégkorszaktól.
A kultúrtörténet fényében a holocén valóban egységet képez, mert ekkor fejlődtek ki az emberi kultúra egészen új formái.
Ekkor veszi kezdetét az a fejlődés, amely az általunk ismert civilizáció felé vezet.
A holocénban kezdett a Homo sapiens sapiens erőteljesebben beavatkozni a természetbe, ekkor kezdte környezetét ‘kultúrtájjá’ átalakítani.
Ennek a periódusnak a kezdetén fejlődött ki néhány kedvező feltételekkel rendelkező térségben a mezőgazdaság és az állattartás.
A nomád vadászok állandó településeket alapítottak. A ‘neolitikus forradalom’-mal – tehát az életmód fundamentális átalakulásakor, az újkőkor (neolitikum) elején — vette kezdetét a célzott élelmiszertermelés, az élelemelkészítés, a raktározás és a házépítés technikájának javulásával párhuzamosan.
Ennek során differenciáltabb és jobban rétegződött társadalmak alakultak ki, valamint létrejöttek a fejlett kultúrák, illetve az úgynevezett ősi civilizációk magját képező első városok.
A világ népessége növekedni kezdett, 5 millióra becsülik a holocén kezdetén élő emberek számát.
Előző rész
Folytatás hamarosan
Forrás:
Wolfgang Behringer: A klíma kultúrtörténete – a jégkorszaktól a globális felmelegedésig
A történelem az élet tanítómestere Facebook oldalról