Thuróczy Richard írása
Forrás: https://richardthuroczy.com/
Sokszor megkapom, hogy engem nem érdekelnek az emberi sorsok, mindig a “gonosz” oldalán állok és ha valamiben hiányt szenvedek, akkor az az empátia. A helyzet úgy áll, hogy a történelem és a földrajz iránti gyermekkori érdeklődésem és felnőttként a tények melletti elkötelezettségem megerősítette bennem azt a felismerést, hogy az élet nem az erkölcs harca, hanem az erő és az alkalmazkodókészség dinamikájának folyamata. Az emberiség története mindig is a győztesek és a vesztesek meséje volt, nem pedig a morális igazságé vagy az erkölcsös döntéseké.
Mivel napjainkban gyakran látom, hogy az alapfogalmakkal is gondok vannak, talán érdemes tisztázni, hogy mi is az erkölcs. Az erkölcs egy közösségben létezik csupán, azért, hogy az egyéni és kollektív cselekedeteket egy magasabb rendű elv vezérelje. Olyan, mint egy finom szövet, ami összeköti az embereket az együttélés kötelező szabályzatával, viszont ugyanakkor könnyen szakad és minduntalan össze is koszolódik, amikor a hatalom és az érdekek szembekerülnek vele. Az erkölcs nem egyetemes, nem örök és ezért aztán nem mindenki számára egyforma, hiszen a népek, kultúrák és vallások mind más és más értékrendeket követnek. Ha a történelem másképp alakult volna, még ma is találkozhatnánk olyan helyekkel, ahol az emberáldozatot természetes normának tekintik és ott azt helyesnek, erkölcsösnek gondolnák.
Vagy ott van példának az iszlám világ, amit elég jól ismerek. Abban az erkölcs a Mindenható akaratának követésében ölt testet, a mai nyugatinak hívott világban pedig ez lényegében az egyéni szabadságra épül. Ez utóbbit ma úgy ünneplik, mintha önzőnek lenni bármely más kultúrkörben is helyes dolog lenne. Az erkölcs így nem az egyén dolga, hanem a közösségé, amelyben az ember a saját helyét keresi. Jó hír, hogyha valaki nem érzi jól magát az egyikben, akkor át tud települni a másikba. Régen ez nem volt így.
A YouTube-csatornámon bemutatott orosz vastemplom szimbolikája is emlékeztethetne mindenkit erre az igazságra: A náci hadsereg fegyvereit és tankjait beolvasztották, aztán a templom padlózatává váltak. Az emberek a templomban szó szerint a legyőzött hadsereg fegyverein járnak. Ez a szimbolikus aktus is mutatja, hogy a történelem a győztesek kezében van – azok formálják a valóságot, akik képesek dominálni. Ha máshogyan alakult volna a történelem, akkor sajnálatos módon az Adolf Hitler téren nyilvánosan nem beszélne senki arról, hogy milyen borzalmakat követtek el a nácik, mivel az pont olyan rendszerellenes lenne, mint most az LMBTQ-nak beszólni. Igaz, ott valószínűleg nem úszná meg az elkövető egy online kitiltással mindenhonnan, sokkal rosszabb sorsa lenne. Cancelezni virtuálisan halálos csupán. És hát Oroszországban is ki tudnak nyílni ablakok, hirtelen. A jók és rosszak harca helyett az győz, aki rendelkezik az erővel, vagy legalább a leleménnyel és ezt arra használja, hogy újrarajzolja mások meggyőződését arról, hogy ki dominál.
Ez a vastemplom éppen annak az emlékeztetője, hogy a történelem mindig a győztesek narratíváját tükrözi. A valóságot az írja, aki képes dominálni, ahogy azt minden történelmi időszakban látjuk. A dominancia a ledominált oldaláról ugyanis hit kérdése. Miért menekül sok ember a dollárba, most, hogy látja az európai gazdaság hanyatlását? Mert az első, ami az eszébe jut az, hogy Amerika akkor is állni fog, ha Európa bedől. Hisz benne. Ráció nincs benne, érzelmi alapú döntés ez. Amikor ezt meg kell indokolni, akkor ehhez számos érvet fel tud hozni az ember mellette, de a magja ennek mégiscsak a meggyőződés. Pedig felfoghatatlan adóssága van az USA-nak. Mert a hitelezők is hisznek abban, hogy nem történhet baj.
Ahogyan a biológia is mutatja, az alkalmazkodás és az erőforrások hatékony felhasználása az, ami hosszú távon meghatározza egy csoport túlélését és fennmaradását. A lényeg az, hogy ki örökítheti át a génjeit. Az életben, nem a cuki nyuszi szokta megenni a farkast, hanem fordítva. Viszont a nyuszik közül a gyorsak, az alkalmazkodók tovább tudnak élni és át tudják adni a génjeiket. A gyengék elbuknak, így egyre jobb és jobb nyuszik születnek, a farkasok is csak fejlődnek, hogy elkapják az egyre jobb és jobb nyuszikat. Így van ez az emberek csoportjai között is: A túlélésért folytatott küzdelem nem arról szól, hogy ki a jobb ember, hanem arról, hogy ki tudja felismerni a valóságot és alkalmazkodni hozzá, kihasználni benne a helyzetet.
Idealizált, remélt vagy vágyott dolgokat nagyszerűen ki lehet beszélgetni egy alternatív könnyűzenei est után, a food truckok között, félrészegen és meg lehet állapítani bölcsészkedve nagyon fontos emberi minőségeket és lelki vörösvonalakat, ám amikor eljön értük az erősebb, akkor vagy viszonyulnak hozzá, vagy odavesznek. Esetleg odébbállnak. Le lehet rajzolni egy tiltott személyt karikatúraként, ám sajnos utána behajtják a számlát azok a gyilkosok, akiknek más erkölcsük van, ők másban hisznek és mást tartanak helyesnek. Utána küldhetsz a bázisukra a saját kultúrkörödből is kigyúrt, kiképzett fiúkat, hogy bosszút álljanak, de akkor már bosszút állnak az áldozatokért.
Minden birodalom összeomlik, minden rendszer elmúlik és mindig az a közösség esik szét éppen, amelyik elhitte magáról, hogy különb a többinél, ezért elkényelmesedett és a tagjai között többségbe kerültek az elméleti emberek, a gyakorlati emberekkel szemben. És amikor más kultúrákból, más erkölcsű embereket kell behívni, hogy a sok elméleti ember helyett gyakorlati munkát végezzenek, akkor az addig barbárnak tekintett emberek lesznek az új urak. Mert az életet valójában ők jelentik, belőlük kell sok, nem azokból, akik csak elmélkednek.
Nem az erkölcs döntötte el Róma sorsát, hanem a gyakorlati problémák megoldatlansága. Nem a jobbak kerültek hatalomra Isztambulban és kergették el az utolsó szultánt, hanem azok, akiknek volt ereje meg bátorsága ehhez. Nem a legkedvesebb arcok tértek vissza Kabulba sem, hanem azok, akik 20 éven át barlangok mélyén kivárták a nekik rossz idők végét. Utóbbiak a világ legerősebb hadseregét és velük felfoghatatlan mennyiségű dollárt győztek le, amiben olyan sokan hisznek. Ők másban hittek.
A jelenlegi helyzetek, amelyekkel nap mint nap találkozom az online térben, ugyanezt a dinamikát tükrözik. Sokan még mindig ragaszkodnak ahhoz a romantikus elképzeléshez, hogy az erkölcs és az igazság győzedelmeskedik. Képtelenek elfogadni, hogy nincs egyetemes jó és rossz, nincs egyetemes szép és csúnya, nincs egyetemes helyes és helytelen. Szép dolog az érzés, de agy nélkül veszélyes. Az élet valósága az, hogy az életrevalóság határozza meg valakinek a jövőjét.
Az életben és a történelemben nincsenek abszolút jók vagy rosszak, csak helyzetek és erőviszonyok, amelyek folyamatosan változnak. Csak az, hogy valaki alkalmazkodni tud-e ezekhez a változásokhoz, határozza meg a fennmaradását, nem pedig az, hogy a saját meggyőződése szerint erkölcsileg vagy ideológiailag örvendetes szereplő vagy sem. Pláne, hogy ez a meggyőződés csak a sajátja, kívülről azt nem osztják, hiszen ők másban hisznek. A történelemben a birodalmak mindig azt hitték, hogy örökké tartanak, de végül mind elbuknak, ez most is így lesz. A történelem nem ért véget és a hatalom ma is folyamatosan újrarajzolódik azok kezében, akik képesek felismerni és kihasználni a változásokat. Most vannak új rómaiak, akik azt hiszik, hogy emberként Istent játszhatnak.
Sem a nyuszik, sem a farkasok nem tudnak róluk. Ők csak fejlődnek generációról generációra.