A gázai háború gazdasági tétje, hogy létrejön-e egy új kereskedelmi útvonal a kelet és a nyugat között.
Már a hatvanas évek elején felmerült a terv, hogy szükség lenne egy alternatív hajózási útvonalra, miután Egyiptomban Nasszer elnök államosította a Szuezi-csatornát, ami az 1956-os szuezi válsághoz vezetett.
Bár a nyugati hatalmaknak katonai fellépésükkel sikerült felszámolniuk a blokádot, megmaradt a bizonytalanság, hogy mennyire lesz tartósan járható a világ legfontosabb kereskedelmi útvonala, amelyen a globális összforgalom 10-12 százaléka halad át évente.
Izrael a válságra adott válaszként egy nagyszabású javaslatot készített. A Ben-Gurion-projekt egy hatalmas csatorna megépítésére irányul, amely a Vörös-tengert a Földközi-tengerrel kötné össze. Ez a 257 km hosszú csatorna a Negev-sivatagon és az Akabai-öböl déli végén haladna keresztül, elkerülve a Szuezi-csatornát.
A javasolt csatorna az izraeli Eilat kikötővárosból indulna a Vörös-tengeren, a jordániai határ mentén áthaladna az Arabah-völgyön, érintené a Holt-tengert, majd észak felé haladna a Negev-sivatagon át a Gázai-övezet körül, mielőtt elérné a Földközi-tengert.
A kolosszális vállalkozás becsült költsége elképesztő, legalább 100 milliárd dollár, miközben a térségben fennálló állandó katonai fenyegetés miatt jelentős biztonsági kérdések is felmerülnek.
Ezért Izraelnek a Gázai-övezet ellenőrzésére és a Hamász felszámolására irányuló törekvése összefügg a Ben-Gurion-csatorna által kínált hatalmas gazdasági lehetőségek felszabadításával – írja az Israel Hayom című lap.
A projektből származó potenciális gazdasági haszon ugyanis az előrejelzések szerint messze meghaladja a csillagászati építési költségeket, és a csatorna várhatóan rövid időn belül rendkívül nyereségessé válhat.
A javaslat szerint a csatorna évi 10 milliárd dollár bevételt termel, miután a Kelet és Nyugat közötti nemzetközi kereskedelem folyamatosan erősödik.
Ráadásul ez a stratégiai jelentőségű vízi út nemcsak a Szuezi-csatorna közvetlen és költséghatékony alternatíváját teremtené meg, hanem hatékony eszközként szolgálna Kína növekvő gazdasági erejének és ambiciózus „Övezet és út” kezdeményezésének megfékezésében is.
A Ben-Gurion-csatorna döbbenetes műszaki jellemzőkkel büszkélkedhetne, mivel a két ágát 50 méter mélyre és körülbelül 200 méter szélesre tervezték. Ez 10 méterrel mélyebb, mint a Szuezi-csatorna, lehetővé téve a világ legnagyobb, akár 300 méter hosszú és 110 méter széles hajóinak zökkenőmentes áthaladását. Ezenkívül a csatorna sziklás falai minimális karbantartást igényelnének a Szuezi-csatorna homokos partjaihoz képest.
Gazdasági és stratégiai jelentőségén túl a Ben-Gurion-csatorna a regionális együttműködés és béke katalizátoraként is szolgálhatna – írják a projekt készítői. Egy optimista forgatókönyv szerint, amikor Izrael és Palesztina kölcsönösen elfogadható megoldást talál, például a két állami modellt vagy a független államok egyesülését, a csatorna mindkét területen áthaladhatna, elősegítve a gazdasági kölcsönös függőséget és szimbolikus hídként szolgálva a két nép között.