Krassó György (1932–1991) a szocialista időszak hazai ellenzéki mozgalmainak az egyik legjelentősebb egyénisége volt.
A polgári hátterű Krassót az 1940–1950-es évek útkeresése a csepeli munkások közé vezette, ahol kitanulta az esztergályos szakmát.
Tanulmányait a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen folytatta, ahonnan 1955-ben kizárták (csak 1976-ban szerezhette meg a diplomát).
Fegyverrel a kézben vett részt az 1956-os forradalom és szabadságharc küzdelmeiben, amiért 1957-ben tíz év börtönbüntetésre ítélték.
1963-ban amnesztiával szabadulhatott.
A Kádár-korszakban végig aktív és sokrétű politikai ellenzéki tevékenységet folytatott, amiért folyamatos rendőri zaklatások érték, többször letartóztatták, fizikailag is bántalmazták, külföldre sem engedték utazni. Mivel az ellenzék minden politikai árnyalatot képviselő személyiségével beszélő viszonyban volt, ezért az 1980-as években egyfajta integráló szerepet is betöltött.
1982-ben alapította meg a „Magyar Október Szabadsajtó” Tájékoztatószolgálatot, amely a hazai szamizdat kiadás központi háttérintézménye lett.
1985-ben kiutazhatott Londonba, hogy meglátogassa haldokló bátyját, Miklóst.
Bátyja halála után menedékjogot kért és kapott Nagy-Britanniában, így Londonban szervezte újjá a Tájékoztatószolgálatot, folyamatos kapcsolatot tartva fenn a hazai ellenzékiekkel, illetve az emigráns szervezetekkel.
Csak 1989-ben Nagy Imre és társainak újratemetésére tért vissza Magyarországra, de – Bokros Péter emlékezése szerint – csak egy súlyos csalódással lett gazdagabb.
Megalapította a Magyar Október Pártot, amelynek a választáson való indulását a hatóságok adminisztratív úton akadályozták meg, ezáltal nem volt esélye, hogy bejuthasson a Parlamentbe.
1991-ben szívinfarktusban halt meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük