Rengeteg olyan cikk jelenik meg a közel-keleti háborúval kapcsolatban, ami szakspecifikus tudás híján, a szerző előítéleteit fogja csokorba.
Az idézet írás – elemzésnek nem nevezném – azonban még ezek közül is kitűnik azzal, hogy szinte minden megállapításában megbízhatóan téved.
De miért is várnánk el egy lege artis elemzést valakitől, akinek se szakmai háttere, se közvetlen személyes tapasztalata nincs se a háborúval, se a Közel-Kelettel kapcsolatban?
A végtermékből ítélve, a szerző ugyanazokból az angol nyelvű izraeli médiatermékekből ollózta össze a bölcsességet, amikből a magyarországi kommentátorok többsége táplálkozik.
Hogy ezeket kik írják milyen közönségnek, azzal ajánlatos tisztában lenni, hogy a kontextusukban értelmezzük őket.
Hogy ezeket kik írják milyen közönségnek, azzal ajánlatos tisztában lenni, hogy a kontextusukban értelmezzük őket.
Olyan ez mintha egy új zélandi médiamunkás a Mércét olvasva elemezné ki a mai magyar valóságot.
A forráskritika hiánya miatt, ez a médiatermék kb. annyira kiegyensúlyozott mint egy félkarú hímgorilla.
A cikkben egyetlen komoly összetevő tér vissza Colombo-s megbízhatósággal.
A szerző előítéletei.
A végterméknek semmilyen súlya nincs és csupán egy régi-új, Izrael-faló zsáner díszpéldányaként érdemes az olvasók figyelmére.