Ukrajna: a kutya meg az ő farka – avagy a geopolitikai homokozó játékszabályai

   Zelenszkij elnök győzelmi tervéről már hónapokkal az előtt felröppentek a hírek, hogy azokat a 2024. szeptemberi USA-ban tett látogatása során bemutatta a címzetteknek, vagyis az USA elnökének, a Kongresszus képviselőinek, valamint a novemberben esedékes elnökválasztás jelöltjeinek.

   Bár a győzelmi terv részletei nem kaptak nyilvánosságot, Kijev korábbi külpolitikai törek-véseiből elég nagy bizonyossággal meg lehetett állapítani annak lényegesebb pontjait. Tekintve, hogy Ukrajna szándéka elég régóta az volt, hogy a NATO-t bevonja a konfliktusba, nem meglepő, hogy első helyen a terv az Ukrajna számára adandó nemzetközi garanciákról szólt – a közelmúltban kötött védelmi együttműködési megállapodásai is lényegében ezt célozták -, és erre építve gyors NATO tagságot követel magának.

   Nem volt véletlen továbbá a kurszki betörés és ezzel párhuzamosan orosz mélységi területekre mért néhány nagy erejű és sikeres csapás időzítése sem. A háború orosz területre való vitele mindenekelőtt azt a célt szolgálta, hogy a NATO előtt bizonyítsa katonai képességeit azt kiemelendő, hogy elegendő és megfelelő minőségű fegyverek esetén Ukrajna elviselhetetlen veszteségek okozása révén a fegyveres küzdelem beszüntetésére kényszerítheti Moszkvát. A kulcskérdés tehát ebben a vonatkozásban a fegyverszállítások fokozása és olyan fegyver-rendszerek átadása, amelyekkel Kijev fenn tudja tartani az orosz mélységi területekre irányuló csapássorozatait és tartósan megszállás alatt tud tartani orosz területeket.

   Lényegében ez sem új elem: maga a követelés a fegyverrendszerek átadására régi. Zelenszkij elnök például egy június 11-i berlini konferencián is kifejtette, hogy legfőbb ideje annak, hogy a szövetségesek minden olyan fegyvert adjanak át Ukrajnának, amelyekkel legyőzhetik Orosz-országot, ezzel együtt engedélyezzék a nyugati nagy hatótávolságú fegyverek orosz mélységre mért csapásait.
Az új elem a körítés: az orosz területek megszállása és az orosz mélységi területek pusztítása.

   És, mivel győzelmi tervről beszél Zelenszkij, a terv eleme továbbá az, hogy Oroszországot a tárgyalóasztalhoz és ott a Zelenszkij-féle 10 pont elfogadására kell kényszeríteni.

A magam részéről különösnek tartom azt a terv köré szőtt kommunikációs elemet, amely szerint mindenki Moszkvát támogatja, aki nem teszi magáévá az ukrán győzelmi tervet. Ez nyilván egy zsarolási eszköz, azonban kétséges, hogy az USA-ban ennek mennyi értéke van. Én úgy vélem, hogy a terv ezen farkincája kontraproduktív. Pozitív hatása semmi, ellenben elég erős ellenérzéseket válthat ki az egyébként Ukrajnát támogató országokban.

Nézzük meg az oroszok oldaláról a választ. Talán nem véletlen, hogy a nukleáris elrettentéssel foglalkozó tanácsot Putyin épp az ENSZ közgyűlésének (és egyben Zelenszkij USA-ban tett látogatásának) idejére hívta össze. A tanács ülésének eredménye a nukleáris elrettentési doktrína módosítása. Ez nyilvánvalóan válasz az ukrán győzelmi tervre, és egyben igazi vörös vonalat is jelent függetlenül attól, hogy Ben Hodges extábornok meg más ostobák úgy vélik, hogy nincs vörös vonal, ha meg van, nyugodtan át lehet lépni, mert az oroszok úgy sem tudnak semmit sem tenni.

    Az, hogy miben változott a nukleáris elrettentési doktrína, Putyin elnök rövid beszédéből tudjuk. Amit viszont nem tudunk, hogy ezek a változások a régi doktrínába épültek-e be, vagy magát a doktrínát is teljesen átdolgozták-e. Lényeges kérdés. A beszédből az tűnik ki, hogy RU a teljes stratégiai dokumentumkészletét át fogja dolgozni, egyelőre Putyin a nukleáris elrettentési doktrína alapelveinek tervezetéből ismertetett néhány elemet.

Mi az tehát, amit tudunk:

– Az új (egyelőre) tervezet kibővíti azon államok és katonai szövetségek listáját, amelyekkel szemben nukleáris elrettentést hajtanak végre. Kiegészült azoknak a katonai fenyegetéseknek a listája is, amelyek semlegesítése érdekében nukleáris védelmi intézkedéseket foganatosítanak.

– Az új (módosított) doktrína a RU katonai doktrínájával együtt értelmezendő.

– A nukleáris triád a legfontosabb biztosítéka az állam biztonságának.

– A stratégiai egyensúly fenntartásának az eszköze, mint ahogyan a nagyhatalmak közötti katonai egyensúly fenntartásának is az eszköze.

– A dinamikusan változó nemzetközi politikai viszonyok új fenyegetéseket kelteztettek, amelyekhez RU-nak alkalmazkodni kell a stratégiai tervezés terén is, a realitásokhoz igazítva a stratégiai tervezés dokumentumait.

– Az alkalmazkodás a nukleáris fegyverek alkalmazásának terén is szükségessé vált.

– Az alábbi feltételek teljesülése esetén következhet be a nukleáris fegyverek alkalmazása:

= RU elleni támadás bármely nukleáris fegyverrel nem rendelkező állam által, amely támadást azonban nukleáris fegyverrel rendelkező állam támogatásával hajt végre. Egy ilyen támadást RU az érintett államok által végrehajtott együttes támadásnak fogja fel.

= Ha RU megbízható információkkal rendelkezik arról, hogy területe felé tömeges méretű csapás irányul a légtérből és az átlépi RU határait. Beleértve ebbe a stratégiai erők eszközeit és a harcászati légierőt is, a cirkáló robotrepülőket, a pilóta nélküli dróneszközöket, a hiperszonikus és más légi eszközöket.

= A Fehéroroszország elleni támadás esetén is nukleáris fegyver alkalmazása történhet, még ha a támadást hagyományos fegyverekkel is hajtják végre és az kritikus fenyegetést jelent az állam szuverenitására. (ez az alapelv vonatkozik RU-ra is).

Nos, mi következik a fentiekből?

   Zelenszkij ukrán szempontból logikus igénnyel lép fel – semmi új nincs lényegében a győzelmi tervében. Nem először törekszik arra, hogy a NATO-t és annak egyes tagállamait belevonja a konfliktusba. Az sem új, hogy egyre több és több fegyvert akar, mint ahogyan az az igénye sem újdonság, hogy mélységi csapásra kapjon engedélyt. A Zelenszkij formula sem új, és az sem, hogy annak oroszok általi elfogadásához a szövetségesei segítségét kéri.

   Ugyanakkor a győzelmi terv sem részleteiben, sem egészében nem felel meg a realitásoknak. Sem a csatatér realitásainak, sem pedig az USA által megfogalmazott háborús célkitűzéseknek. Zelenszkij ugyanis ez utóbbival kapcsolatosan talán nem figyelt eléggé Washingtonra: ott ugyanis többször elhangzott, hogy céljuk Oroszország gyengítése. Ennélfogva Ukrajna támogatásának ez a szigorú kerete és egyben határa is.

   A fentiek következtében stratégiai szempontból elhibázott lépés a győzelmi terv mind tartalmában, mind pedig prezentálásában. A diplomácia egyik íratlan alapelve, hogy magas szintű találkozókra kudarcos tervet nem viszünk be. A győzelmi terv egyetlen eleme sem nyert tényleges támogatást, senki sem kötelezte el magát az ukrán tervek mellett. Sem elvileg, sem gyakorlatilag.
Nem történt semmi más, mint ami eddig is világos volt: a játékszabályokat az USA határozza meg, Ukrajna pedig csak e szabályok szerint játszathatja el a szerepét. Kap annyi támogatást, ami elegendő az USA háborúval kapcsolatos célkitűzéseinek a teljesüléséhez – ez a cél pedig nem Ukrajna győzelemhez való segítése. Ideje lenne Kijevben is felébredni – a geopolitikai homokozóban Ukrajna nem játékos, hanem játékszer. Láthatóan USA-béli partnerei a helyén kezelték Zelenszkij elnököt: nem az volt a fontos, hogy ő mit mondott. Más szavakkal: nem a farok csóválja a kutyát.

   A győzelmi terv másik – még ha nem is direkt, ám mégis közvetve – következménye az oroszok nukleáris elrettentés alapelveinek a módosítása. Számos elemző a világban, de itthon is nagy szájjal hangoztatja, hogy RU-nak nincsenek is igazán komolyan vehető „vörös vonalai”, vagy ha mégis vannak, az évek során Ukrajna sikeresen lebontotta azokat. Mindebből következik – szerintük -, hogy RU-nak nincsenek eszközei a vörös vonalak átlépése esetén a megtorlásra. Ilyen primitív látásmóddal én nem is igazán értem, hogy honi terepünkön hogyan tudnak megélni ezek az elemzők. Én úgy vélem, hogy vannak vörös vonalai az oroszoknak, csak éppen nem azok, amiket eddig feltételeztünk. Valójában nem tudjuk, hogy az oroszok hová helyezték ezeket a vörös vonalakat (és mi a tűréshatáruk ezekkel kapcsolatosan) és ez a bizonytalanság szerintem elég riasztó. A másik, amit ezzel kapcsolatosan feltétlenül meg kel említeni: teljesen félrevezető az a narratíva, hogy az oroszok nem reagáltak korábban a „nem létező” vörös vonalaik átlépésére. Reagáltak, a reagálások sokszor aszimmetrikusak voltak, és nem csak az ukránok ellen irányultak.

   A nukleáris elrettentési doktrína mostani tervezett módosítása világosabb képet ad: mindenfajta Oroszország elleni támadást, bármilyen erőkkel és fegyverekkel is hajtsák azt végre, amely a területei feletti szuverenitást érinti, atomfegyver alkalmazásával torolhat meg. Ez a változtatás egyben a háború gyors lezárásának a szándékát is jelentheti.

Hát, a játékosok így játsszák a geopolitikát.

Forrás: Szabó József, külpolitikai szekértő – Facebook