Akárhol bukkan fel Volodimir Zelenszkij, egyvalaki mindig ott van mellette. Ez a személy pedig nem Olena Zelenszka, hanem Andrij Jermak, az Elnöki Iroda vezetője, aki az elmúlt években Ukrajna legalábbis második emberévé vált. Jermak ellenőrzése alá vonta az ország külügyeit és a védelmi beszerzéseket, és olyan hatalmat összpontosított az Elnöki Irodában, amelyre a független Ukrajna történetében még nem volt példa. Nem véletlen, hogy ellenfelekre is szert tett szép számmal azóta, hogy ebbe a pozícióba került.
Andrij Jermak politikai szerepvállalása 2019 előtt finoman szólva is észrevehetetlen volt. 2006 és 2014 között ugyan Elbrusz Tedejev, az oszét származású birkózó olimpiai bajnokból a Viktor Janukovics vezette Régiók Pártja politikusává váló parlamenti képviselő segítője volt, ezen a posztján azonban nem keltett feltűnést. Az 1990-es évektől egészen Volodimir Zelenszkij elnökké választásáig Jermak elsősorban jogászként dolgozott, és éppen ilyen minőségében ismerkedett meg a későbbi államfővel is, amikor az a 2010-es évek elején maga is vezető producerként tevékenykedett az Inter tévécsatornánál. Később egyébként Jermak is kipróbálta magát producerként, ezen karrierjét azonban megszakította a politikai pályája. Bár e sorok szerzője nem látta az Elnöki Iroda vezetőjének keze alól kikerült filmeket, vélelmezhetjük, hogy a filmkészítés területén nem várták ilyen babérok a korábbi ügyvédet, mint amilyeneket a politikában learatott.
„Bár politikai karrierje sem nevezhető magától értetődőnek. Amikor 2019-ben Zelenszkij elnök segítője lett, elsősorban az új államfő diplomáciai tevékenységét segítette kapcsolatai és diplomáciai érzéke révén”
Így része volt például a 2019 végén több év után összeült „normandiai négyek” párizsi találkozójának megvalósulásában, ahol először ült egy asztalhoz Zelenszkij és Vlagyimir Putyin orosz elnök, és ahol úgy tűnt, pont kerülhet az akkor öt éve tartó kelet-ukrajnai konfliktus végére. A későbbi irodavezető ugyan nem rendelkezett diplomáciai tapasztalattal – hacsak nem tekintjük annak, hogy a Kijevi Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében szerezte nemzetközi magánjogi és angol fordítói diplomáját –, kapcsolatépítő érzéke azonban annál jobb volt. Jermak eleinte távol tartotta magát a belpolitikától, ahol druszája és elődje, Andrij Bohdan akarata érvényesült.
„Bohdan rakta le azokat az alapokat, amelyekre később Jermak is építkezni tudott, hiszen ő volt az, aki az Elnöki Irodát a háttérben működő, az elitekkel való kapcsolattartásra koncentráló intézményből nyílt hatalmi központtá tette”
Ezekben a hónapokban ő követte árnyékként az újdonsült elnököt úgy, ahogy azóta Jermak teszi. A két férfi kapcsolata azonban korántsem volt felhőtlen, már csak azért sem, mert Jermak emberei egyre több pozícióban bukkantak fel, és ez vélhetően szerepet játszott abban is, hogy a saját hatalmát túlzottan nyíltan építő, extravagáns Bohdannal szemben Zelenszkij bizalma a szürkébb, csendesebb Jermak felé fordult. Csillaga olyan gyorsan emelkedett, hogy míg 2019-ben még a politikai körökben sem feltétlenül ismerték a nevét, 2020 elején, az Elnöki Iroda élére történő kinevezése után már Ukrajna de facto alelnökeként hivatkozott rá az Ukrajinszka Pravda című portál.
Jermak stratégiája arra épült, hogy közvetlenül Zelenszkijnek dolgozott, és az ő kéréseit teljesítette – általában hatékonyan és sikeresen. Így történhetett, hogy néhány hónap alatt, még segítőként nem csak az oroszokkal, de az amerikaiakkal való kapcsolatok felügyelete is hozzá került, a háború alatt pedig még nagyobb befolyásra tett szert a külügyi területen. Ő koordinálta az ukrán diplomácia egyik központi projektjének számító svájci békecsúcs előkészületeit, néhány hete pedig Dmitro Kuleba felmentése után Jermak egyik korábbi helyettese, Andrij Szibiha ülhetett a külügyminiszteri székbe.
„Jermak neve azonban nemcsak az ország külügyeihez kapcsolódóan jelenik meg gyakran, hanem szinte mindig akkor is, ha az ukrán belpolitikáról van szó”
Nem mindig pozitív kontextusban. Így a legutóbbi kormányzati változtatásokat is sokan értelmezték Jermak pozícióinak erősödéseként. Nem véletlenül, hiszen Szibiha mellett két másik helyettese, Olekszij Kuleba és Mikola Tocsickij is miniszteri tárcát kapott. Míg Szibiha régi motoros a diplomácia területén, évtizedes külügyi tapasztalattal, Tocsickij pedig szintén diplomatából lett kulturális miniszter, addig Kuleba – aki csak névrokona a volt külügyminiszternek – felemelkedése Jermak nyomdokain kezdődött. Előbb a kijevi városi állami közigazgatásban kapott posztokat, majd a Kijev megyei adminisztráció élére került, ahonnan 2023 elején nevezték ki az Elnöki Irodába, idén szeptemberben pedig újjáépítési miniszterelnök-helyettessé és regionális és területfejlesztési miniszterré. Kulebához hasonló utat látszik bejárni egyébként Viktor Mikita, aki 2021-től Kárpátalja kormányzója volt, az idei kormányzati változások során azonban menesztették, hogy Jermak helyettesévé nevezzék ki.
Szintén Jermak embere volt Olekszij Reznyikov volt védelmi miniszter is, aki azonban 2023 elején olyan súlyos korrupciós botrányokba keveredett, hogy – bár hónapokig próbálták alacsonyabb szintű hivatalnokok leváltásával kezelni a helyzetet – végül távoznia kellett posztjáról. Reznyikov utódja a Jermakkal szintén jó kapcsolatot ápoló Rusztem Umerov lett. A korrupciós botrányok során gyakran közvetlenül is felmerült Jermak neve, számos érintett hivatalnok vagy cégvezető ugyanis az ő korábbi üzleti partnerei közül került ki. A háború alatt a legkifizetődőbb költségvetési területnek számító védelmi beszerzések jelentős része szintén az Elnöki Iroda ellenőrzése alá került.
„Ez a fajta hatalomkoncentráció persze rivalizálásokhoz is vezet”
Jermak azzal, hogy teljes egészében magához vonta a nyugati államok képviselőivel való kommunikációt. Olyannyira, hogy ebben még a nyugati országokkal is hajlandóak szembe menni, és meneszteni azokat, akik ugyan ezeknek az országnak kedvesek, de az Elnök Irodával nem egyeztetett kapcsolatokat építenek ki. Magára haragította a nyugati NGO-hálózatokhoz bekötött médiát és aktivista szervezeteket, akik élen járnak a hozzá köthető botrányok nyilvánosságra hozatalában. Természetesen szóba kerül az is, hogy Jermak anyja szentpétervári születésű, így az ukrán állam második emberének máig élnek rokonai Oroszországban, és sokan egyenesen hazaárulónak tartják őt. A neve így felmerült a 2020-as Wagner-üggyel összefüggésben is, amikor egy titkosszolgálati akció során korábban Kelet-Ukrajnában harcoló oroszokat akartak Ukrajnába csalni, de – vélhetően egy szivárogtatás miatt – a célba vett személyeket Belarusz területén lekapcsolták, és kiadták őket Oroszországnak. Ebben az ügyben az ukrán származású republikánus szenátor, Victoria Spartz is betámadta Jermakot, akinek azonban szemmel láthatóan a demokraták közül sem mind a rajongói, és az ukrán nyugati támogatottságú média mellett az eredeti nyugati média is gyakran bírálja hatalomkoncentrációs lépéseit.
„De persze a vezetésen belül is megvannak a maga riválisai, bár azokat ügyesen távolítja el pozícióikból”
Így még a háború előtt leváltották a népszerű házelnököt, Dmitro Razumkovot, aki a Nép Szolgája második arca volt, és kikerült az Elnöki Irodából Kirilo Timosenko, Jermak egyik, közvetlenül az elnökhöz kötődő helyettese, ahogy eltávolodtak a hatalomtól a Zelenszkijjel régóta baráti és üzleti kapcsolatokat ápoló Sefir-testvérek is. Elvesztette posztját a nagyívű kijelentéseivel figyelmet keltő Olekszij Danyilov, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára, de mennie kellett több, túlzottan önálló miniszternek, vagy állami vállalati és intézményi vezetőnek is. Az okok között pedig szinte mindig felmerült az Andrij Jermakkal való egyet nem értés. Ezek után aligha meglepő, hogy Valerij Zaluzsnij volt főparancsnok távozásakor is felmerült az Elnöki Iroda vezetőjének neve. Jermak már néhány hónappal a háború kitörése után felfigyelt a tábornok tekintélyének növekedésére, és ennek politikai kockázataira, amelyek miatt Zaluzsnijnak végül mennie kellett.
„Ha pedig hihetünk a sajtónak, a következő <áldozata> Kirilo Budanov, a katonai hírszerzés feje lehet”
Budanov a saját ellenőrzése alatt tartotta a drón fejlesztések és beszerzések területét, emellett a Szpectehnoekszport nevű állami védelmi beszerzési vállalat révén a fegyvervásárlások egy részét is. Utóbbi céget Rusztem Umerov miniszter kivonta a katonai hírszerzés alól. De Budanov a hírek szerint Olekszandr Szirszkij új főparancsnokkal – akit szintén Jermak emberének tartanak – sem ápol felhőtlen viszonyt, akivel nem oszt meg minden rendelkezésére álló információt, amiért cserébe utóbbi teljesen kihagyta a hírszerzés vezetőjét az augusztusban kezdődő kurszki hadműveletekből, amit Budanov vélhetően nem is bán olyan nagyon.
„Budanov menesztése, akárcsak Zaluzsnijé, politikai indokokon kívül nehezen magyarázható, így vélhetően kritikák érik majd nyugati részről. Egyes hírek szerint Budanov leváltására csak novemberben, az amerikai elnökválasztást követően kerülhet sor – ha egyáltalán megtörténik persze”
Ez az eset is mutatja azonban, hogy effektív, az elnök bizalmát többé-kevésbé élvező, és a nyugati kollégáikkal is jó kapcsolatokat ápoló vezetők alatt is inoghat a szék, amennyiben az Elnöki Iroda vezetője riválist lát bennük. Ilyen rivális azonban már nem maradt sok, bár a hírek szerint David Arahamija kormánypárti frakcióvezető Denisz Smihalj miniszterelnökkel közösen próbálja védeni pozícióikat, olykor Jermakkal szembe menve.
„Bár voltak már szürke eminenciásai Ukrajnának, akiknek befolyása túlmutatott a pozíciójuk formális súlyán, hatalmát illetően Andrij Jermak már vélhetően mindannyiukon túlnőtt”
A közvetett befolyás helyett tulajdonképpen közvetlenül ellenőrzi a külügyi és védelmi szférát, az elnök kapcsolatait az ország politikai és gazdasági elitjével, valamint a háború alatt sok szempontból központosított médiát. Nagy kérdés persze, hogy ez a hatalom meddig tarthat ki. Pozícióit nemcsak a háború fenyegeti – egy vereség Zelenszkij bukásával járhat, ami egyben az ő bukása is lenne –, hanem a hatalom koncentrációjával szembeni elégedetlenség is. Elsősorban nem is Ukrajnában – azt, mint láttuk, tudja kezelni -, hanem Nyugaton.
(Kosztur András írása a #moszkvater.com számára
A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)
Forrás: moszkvater.com